Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

Thaly oly meggyőzőn hirdette, hogy még a komoly Pauler Gyulát is sikerült megtévesztenie. Ez utóbbi történetíró fölsorolván azokat az utálatos szokásokat, miket az olasz krónikások (akik magyart sohasem láttak) haragjukban a beköltöző magyarságra fogtak, azt a szörnyű babonát is megemlíti, hogy a megölt emberek szívét kivágták és megették. «A szívről való babonának a nyomát — írja Pauler — még a kurucvilágban is megtaláljuk, mint Thaly Kálmán, e kornak klasszikus ismerője egyszer szives volt velem közleni. A nyugati írók közül azonban senki sem említi, ami eléggé bizonyítja, hogy ritka dolog lehetett».* Amint látjuk, már Pauler Gyulának föltűnt, hogy a nyugati írók az emberszívevésről egy árva szót sem ejtenek. Pedig jól tudjuk, hogy a mi nyugati szomszé* Pauler Gyula: A magyar nemzet története 50. lap. E sorok írójának alkalma volt Thaly Kálmánt arra a nagy tévedésére figyelmeztetnie, amire őt az emberszívnek szó szerint való magyarázása vitte. De hiábavalónak bizonyult minden felvilágosítás. Thaly Pauler Gyulával állott elő, mint bizonyítékkal, megfeledkezvén arról, hogy Paulert ő vezette félre.