Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

volt minden bajon, s az aggódó édes anyát lelkendezve fogadta. A fiú : László azonban tovább is betegeskedett, sőt állapota napról-napra roszszabra fordult.* Károlyi Sándor azt hivén, hogy a tábori élet fölvidítja a betegeskedő fiút, magához vette őt s a váradi ostrom alatt is a táborban tartotta. A tábori élet azonban nem vált az ifjú javára. Ezért az anya és a nagyanya hazahozatták s otthon gyógyíttatták. Az akkori orvostudomány azonban nem birta a bajt leküzdeni. Hiszen az orvosok gyógyítási módja csak néhány fű használatára és a fürösztésre szorítkozott. Az ilyen orvosokat akkor füveó doktoroknak hívták nálunk. A gyógyító füveket — főleg ha nagyobb mennyiségben volt rájuk szükség — messze földön szedegették Össze. A fűszedőket füveóeknek vagy füjeóeknek hívták. Szokásban volt az is, hogy a gyógyító füveket a táborozó katonákkal szedették. Ezek ugyanis sok földet bejártak, s így sokfelé szedegethettek füveket. Az * Károlyi naplójában 1703. jan. 13-án írja : « Szegény fiácákdmat Ióten látogatja kemény ebben.»