Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

őt magát az országos ügyek Pozsonyba kötik : elhatározta, hogy a birtokait bérbe adja, s Pozsonyhoz közel szerez magának ideiglenesen új otthont. Ez elhatározásában bizonyára hatással volt reá egyetlen fiának közelgő taníttatása is. Károlyi Sándor tehát még 1713-ban három évre bérbe adta ősi jószágait, s a Pálffyaktól megszerezte a bátorkeszi uradalom haszonvételét. S miután a bátorkeszi vendégfogadóhoz három szobát építtetett, a feleségét is elvitte oda magával.* Arra persze Károlyi nem gondolt, hogy a felesége ez új lakóhelyet megszokni sohasem fogja. Nem jutott az eszébe, hogy a ió asszonyt, minden emléke, minden érzése, öröme és bánata oda a tiszaháti részekhez fűzi, melyeket hosszabb időre elhagyni se nem kivan se nem tud. Amint később kiderült, Barkóczy Krisztina Bátorkesziben csak napokat tudott tölteni — aztán visszavágyott, visszasietett régi otthonába. Hiába ! olyan fa volt már, amit más földbe átültetni nem lehetett. * Károlyi önéletírása I. rész, 106. lap. Takáts: Szálai Barkóczy Krisztina. 13