Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

ságát, amit nagy fáradsággal maga teremtett. Eldicsekedhetett az olcsvai építkezéssel; elmesélhette neki, mint tanulta meg a németektől a téglavetést, a sározást, a toronygömbölyítést stb. Megmagyarázhatta neki a nagyarányú telepítés módját, megmutathatta az új telepes falukat, melyek számára a jó asszony maga írta a rendtartást, maga szabta ki a telket. illeti, Károlyi azt sem a szathmári békesség megkötése miatt kapta, s nem is akkor, hanem később jutott e címhez. Az egyedüli igazság az, hogy Károlyinak költségei és fáradozása fejében Ígértek 100,000 forintnyi grationalét, de ennek is csak a felét kapta meg. Ilyen grationalét, nemcsak ő, de mások is kaptak — a kor szokása szerint. Károlyi ebből sohasem csinált titkot ; leveleiben és írásaiban számtalanszor előhozza ezen grationale ügyét. Különben arra nézve, hogy mi és ki volt Károlyi Sándor a magyar nemzet szemében, maga az ország is nyilatkozott. Amikor Károlyi a szemét örökre behunyta, egész Magyarország gyászolt. Az ország összes vármegyéje és városa föliratban siratta a haza kidőlt oszlopát, Magyarország nagy fiát és gondos atyját. Mária Terézia és férje szintén részt kértek az ország gyászából. Én — írja ez alkalommal Mária Terézia uralkodó társa — a királyi felséggel együtt annál jobban fájlalom Károlyi Sándor elhunytát ; mert a derék országot oly kitűnő fejétől kell megfosztva látnom.