Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

alkalmatlan emberek miá néha nagy nyo­moruóággal éá fogyatkoxáááal, mind­azáltal békességes tűréssel, nem akarván sem magam sem feleségem szegény édes atyámat ő nagyságát legkisebben is meg­szomoritani.»* Mivel a hadas idők tovább tartottak, a viszonyok jobbra később sem fordultak. Ezernyi csapás és baj környékezte az ifjú párt. Hol a német kegyetlenségét, hol a pogány dühösségét kellett szenvedniök. Egyszer anyagi kárt szenvedtek, máskor szívbéli fájdalom érte őket, elesvén vala­melyik jó barátjuk vagy rokonuk. Külö­nösen nagy bánat érte őket 1689-ben, amikor Károlyi Sándor édesatyja — sok szenvedés után — megvált az élettől, ma­gukra hagyván árva gyermekeit. «Annak szomorú alkalmatosságával — írja ekkor Károlyi Sándor — én iffiú, gyenge, tudat­lan koromban succedálván mind az gaz­daságban, mind az főispánságban, ax egy puóxta háxban, üreá kamarában, el­puóxtult jóáxágban, üreá eráxénnyel te­mérdek áok adóáóágban maradván, még cáak axt óem tudtam felgondolni elmém­* Károlyi önéletírása 22. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents