Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

között nőtt fel a kis Barkóczy Krisztina. Fogékony lelkén mély barázdát vágott azon szomorú korszak küzdelme. Idő előtt komollyá és elmélkedővé lett. Nem is csoda, hiszen örömben és vidámságban alig volt része. A veszedelem elől hol ide, hol amoda kellett költöznie. Mást sem látott a szeme mint pusztulást és fájdalmat. Csoda-e, ha ilyen viszonyok között legtöbb örömöt a vallásban és a jótékonyságban talált? A magyarságra nehezedő és napról-napra növekedő pusztulás azonban nemcsak a hitét tette sziklaszilárddá. Gyöngéd szivét a mások szenvedése is megindította, s így az üldözöttek, vagyis a magyarság iránt mély szeretet vert fészket a szivében. A leánypártát 1687 június 17-én váltotta föl a főkötővel. A viruló leány épp tizenhatéves volt, mikor a nála két évvel idősebb Károlyi Sándor báróhoz nőül ment.* Nem érdekházasság volt ez í Maga Károlyi Sándor írja a naplójában, hogy neki €az aóázonyok éá papok által való házaóáági> nem kellett. Ő maga szerezte magá* Károlyi Sándor 1669 július 2-án, Barkóczy Krisztina grófné pedig 1671-ben született.