Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

Radványba érkezvén, amint maga írja, tűzzel-vassal szántatott és vettetett. Radványból Bercsényiné látogatására kellett volna mennie, de erről az útjáról lemondott. Inkább — úgymond — majd a méltóságos házánál fog neki udvarolni. Romlott csézájával úgy sem mehet a fényes gyülekezetbe, örvend, ha haza mehet rajta ! Amikor Radványtól búcsút vett, a falu bíráit az elejivel együtt begyűjtette s elejükbe adta, akarnak-e Károlyi kvártélyán maradni? A parasztok erre azt felelék, hogy yobb édeó atyjok kézibe eáni, mint idegenyébe h Ezért szívem — írja a jó asszony — csak vegye magához kegyelmed őket.* Radványból Ölesvára utazott s november 27-én már onnét ír az urának. Erősen remélte, hogy találkozni fog vele, de az ura válaszából megértette, hogy erre most nincsen kilátás. A jó asszony erre nagy búsan írja a férjének: «Latja kegyelmed édes szívem s tapasztalja, hogy az Úristen engemet nem híjt a világi mulatságra, hanem az újabb s újabb bánatra ; mert * U. o. 1708 nov. 24. Radvány.