Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

elmém, micáoda birodalomra küldethetett kegyelmed által /... Ez megesett. Isten irgalma, hogy kegyelmedet megtartotta.* Április hó 18-án Olcsvárról írt levelében újra megemlékezik a kiüti támadásról. A kárvallás miatt — úgymond — kevesebb a bú rajta, de a sok mocsok felette bántja ! «Én azt szivem — írja — még akkor megírtam, ha emlékezik kegyelmed reá, hogy csak attól félek, az Dunán általmenetel nem esik becsületire ; mivel ha Isten szerencsét ad, irigyi szaporodnak ; ha veszt — amint, hogy elgondolható volt — úgy is okozni fogják. De már ez megvan. Kevélykék is voltak azok az ezerbeliek, talán ezáltal megtérnek !» A jó asszony, amint az ura kárvallását hallotta, otthon azonnal munkához fogott, hogy a szükséges fehérneműt és más ruhát minél előbb elkészítse. Ingeket varrott, dolmányok, menték, övek stb. készítésén fáradott. S hogy az ura pillanatnyi szükségén segítsen, 1000 forintot is küldött neki. Nem kicsi gond volt ez a hű asszonyra ! Hisz tudjuk, hogy Károlyt és vidékét a * E szép sorokat Éble Gábor is fölhasználta «Karolyi Ferenc gróf és kora» című művében. 22.1.