Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

Bár az eféle hirek örömmel tölték el Barkóczy Krisztina szívét, mivel az ura jó hírnevét emelkedő félben látta, azért folyton óvatosságra, éberségre és isteni félelemre buzdítgatja őt. S oly szeretettel, oly bensőséggel teszi ezt, hogy Károlyi nem is vehette másképpen mint jó szívvel. «Édesem — írja neki a felesége — kérem szeretettel kegyelmedet, az Istenért a káromkodó szitoktól őrizkedjék ; a szófogadatlanok közt, elhittem, nehéz magát megfogni, s talán nem is volna oly iszonyú vétek mint más alkalmatosságban, de hogy kegyelmed fő (ember), másoktól is tiltania kell, mert abból rossz példát vesznek, s nem is büntetheti aztán. Tudom nehéz megállani, de erőóebb az, aki magát meggyőzi, mint aki erőá vároóokat győz megh* Károlyi szeretettel és vidáman felelgetett feleségének a soraira. Rajta volt, hogy aggodalmát is eloszlassa, de bizony nem mindég sikerült ez neki. Nehéz idők jármindenem túl az Dunán vagyon». — (Mivel e levele június 26-án kelt, tehát bizonyos, hogy június 20-a körül járt Ausztriában, ami merőben új dolog.) * U. o. 1704 április 12. Nagy-Károlyból.