Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

tani. Egynéhány tiszteinek parancsolatot küldött (a fejedelem) ő nagysága, ha miben megtanálom, segíteni el ne mulassák. Most azért dolgom alkalmatosan folyna. Csak a nagy szükség miá így el ne kellett volna ezen jószágnak pusztulni, de már magával is jó tehetetlen, csak meg kellé lenni, a szakmári sánc felverése ezt szerezvén .... Az itt való dolgakról Írhatom Édes Lelkem ! Budai uram 1 Óvárinál vagyon serény vigyázassál. Még az németnek

2 annyi mestersége nem volt, hogy oly nyelvet foghasson, ki tűi kitanulja, mint vannak (a kurucok), s ki sem jár azóta. Másként készül reájok, ha megtudhatná, mint vannak. Rabokat is csapott ki hármat is szabadulás szine alatt, de innét egyet sem bocsátottak be bennök. Vannak már anynyin, ha harcolni akarnak, emberi mód szerint nem félthetni őket, csak győzzük tartani. Erdélyből tegnap érkezett szavahihető böcsületes ember azt beszéli, annyi ott a had, felével is beérnék. Csak volna oly fő, kitől függenének, de Toroczkay 1 Kuruc generális. 2 T. i. a szatmári őrségnek.