Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

ElŐSZÓ

A kevesek számára, akik még magyarul éreznek, s akik szivesen visszaálmodják a letűnt idők ideális lelkesedését és hitét, adjuk e könyvecskét. Nagyaszszonyról, nagyműveltségű magyar matrónáról szól, aki az elnémetesedés korában is hű maradt nemzete nyelvéhez és irodalmához ; aki szerette a magyar földet, a magyar népet, a magyar szokást, s aki nemzetének élt, vele örült és vele szenvedett. Finom, átlátszó egyéniségében a magyar néplélek legszebb vonásai ragyognak. Hű, bátor, eszes, szókimondó, egyenes lelkű, rendületlenül hivő, igaz magyar asszony ő. Főrangú nőnek született, de minden izében a nép gyermeke volt. Labanc családból származott, de szívvellélekkel kuruc volt. Mélyrelátó szeme a mai történetíróknál is jobban látta a magyar nép helyzetét, s mikor hangzatos jelszók röpködtek szét ez országban, ő a Rákóczi-féle szabadságharc főcéljául a szegény nép súlyos helyzetének a javítását sürgette ! Munkás, takarékos és serény háziasszony volt ; magára alig költött, de a szegénység gyámolítására, Isten dicsői ségére és a kultúra terjesztésére semmáldozattól vissza nem riadt. Szóval hű és