Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

IV. Városi kiadások

IV. VÁKOSI KIADÁSOK A szabad királyi városok által felterjesztett számadások az előző fejezetben tárgyalt bevételekhez viszonyítva, kevesebb utalást tartalmaznak a városok kiadásaira. Ez nem annyira a kamara félrevezetésére történt, hiszen a városoknak rossz anyagi helyzetük bizonyítására érdekük lett volna minél nagyobb kiadásokat jelenteni. A bevételeknél jóval kisebb arányban jelentkező kiadások okát abban kell inkább keresnünk, hogy városainknak ténylegesen jóval kevesebb kiadásuk, mint bevételük volt. A városi kiadások vizsgálatakor választ keresünk arra a kérdésre, hogy mik voltak a városi gazdálkodást fejlesztő kiadások, mit fordítottak városfejlesztésre, kórházra, szegényházra, utcakövezésre, középületek fenntartására, egyszóval városiasodásra. Megvizsgáljuk, elegendőek voltak-e a jövedelmek mindezekre a célokra, fedezték-e a bevételek a közigazgatás költségeit, egyensúlyban lehetett-e a bevételeket-kiadásokat tartani. A városi számadások a kiadásokat nem egységes rendszerben tartalmazzák, ezért a csoportosításban az előző fejezetben, a bevételek tárgyalásánál alkalmazott rovatokat vettem alapul. Eltérés a városi ingatlan- és pénzvagyonnal kapcsolatos csoportban van; a városi ingatlanok fenntartásával együtt tárgyalom a kommunális kiadásokat, a városi utak, utcák, terek rendben tartását, a köztisztaságot, valamint a városok kamatkiadásaival kapcsolatban beszélek adósságaikról is. A hivatali kiadásokon belül szó lesz a városi és egyházi tisztviselők, tanácsosok, alkalmazottak fizetéséről, az útiköltségekről és napidíjakról, az ajándékokról, a szűkebb értelemben vett hivatali, irodai, valamint a jogszolgáltatással kapcsolatos kiadásokról. A) HASZONVÉTELEKKEL, AZOK FENNTARTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KIADÁSOK A városi regálékkal kapcsolatos kiadások a megvizsgált városokban megközelítőleg az összkiadások tizedrészét tették ki. Ezen belül a bormérés, sör- és szeszfőzós, őrletés, hidak és taxák költségei szerepelnek. Több haszonvétellel — mint pl. a húsméréssel kapcsolatban — városaink semmiféle kiadást sem jelentettek, mivel ezeket a kiadásokat a városi épületek, ingatlanok fenntartásánál számolták csak el. A borméréssel kapcsolatban városainknak igen csekély kiadásuk volt, hiszen legtöbb esetben saját termésű bort árultak, mely a kiadási részben nem jelentkezett. A borméréssel kapcsolatos kiadások idegen bor vételéből, a borméréssel foglalkozó személyek béréből, a városi kocsma és vendégfogadó fenntartási költségeiből tevődtek össze. Egyes városok borméréssel kapcsolatos kiadásairól ad képet az alábbi táblázat: Város Év Ft % S zékesfehérvár 1736 1 531 18,02 Nagyszombat 1750 653 3,30 Kisszeben 1761 140 3,39 Újvidék 1775 130 3,70