Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
III. Városi bevételek
44 Ft-ot fizetett. Pozsony város 1768-ban 3378, 1770-ben 2030, 1772-ben 2590 Ft-ot, 1768—1773 között évi átlagban 2332 Ft-ot vett be polgártaxákból. 120 A városi tanácsok a polgárjogért folyamodó, illetve azt elnyerő személyektől helyenként változó, néhol igen magas díjakat szedtek. Ez azt a célt szolgálta, hogy városi polgárnak csak vagyonos személyeket vegyenek fel. A polgártaxákból származó jövedelmet a városi tanácsok minden eszközzel emelni akarták. Egyes városok a polgártaxán felül más szolgáltatásokat is követeltek új polgáraiktól. Nagybánya város a taxán felül különböző szolgáltatásokat, vagy azok megváltása címén 25 Ft-ot követelt. 130 1 768-ban a soproni polgárok panaszt tettek, mert a tanács a polgárságba való felvételért az alábbi díjakat követelte: Megnevezés Ft Polgárlevél kiállításért 1 Városi kaszárnyára 6 Városi kórháznak 30 Polgártaxa 60 Összesen tehát 97 Ft-ot. Az összeget a polgárok igen magasnak és sérelmesnek találták, mert a többi városok nem követeltek ilyen külön díjakat a felvett polgároktól. 131 1773-ban Eperjes város a már felvett polgároktól beszedett újabb díjakat uralkodói leirat alapján visszafizette. Az üggyel az államtanács is foglalkozott. 132 Igen jellemző, hogy a székesfehérvári polgártaxa 1694 és 1749 között 6 Ft-ról 24 Ft-ra emelkedett. Ezenkívül a város követelt még egy birodalmi tallért tűzoltásra, egy Ft-ot a bírónak és 75 dénárt a kancelláriának. 133 A beszedett polgártaxát a házipénztárba kellett bevételezni. Egy 1733-ból való rendelet szerint — melyet 1777-ben uralkodói leirat erősített meg — előnyben kellett részesíteni az idegen országból jövő katolikus vallásúakat. Vigyáznia kellett a tanácsnak, hogy haszontalan polgárokat ne vegyen fel, hanem csak olyanokat, akikre a város, a polgárok egész közösségének szüksége van. 134 A városok általában saját polgáraik fiait részesítették előnyben. A városi polgártaxa szedésében az 1760-as évek hoztak fordulatot. Ez időtől kezdve a bécsi udvar a „több adófizető, nagyobb városi adók" elv alapján a városi lakosság növelésére, ezen belül kézműveseknek a városokba való telepítésére törekedett. A telepítéseket azonban nagyban akadályozta a városok által magasan megállapított polgártaxa. A bécsi udvar ezért 1764-ben kísérletet tett a kérdés országos rendezésére. Ehhez Borié államtanácsos egyik későbbi megállapítása szolgált alapul, mely szerint „minden erővel növelni kell a szabad királyi városok lakóinak számát", ezért a polgártaxát mérsékelni kell. 135 Az új rendelkezés a felveendő polgárokat három csoportba sorolta: helybeli polgár las CU F 26. (530.) Subd. 1. 93/1777. jan. fol. 59—118. 130 Civ. F 6. 1757. I. 7. 181 CU F 26. (510.) Subd. 2. 31/1768. ápr. fol. 47. 132 eu F 26. (518.) Subd. 5. 153/1774. febr. fol. 162., továbbá HHSta Staatsratprotokoll 1774. I. k. Nr. 366. 133 IVÁNYI BÉLA: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, figyelemmel Buda és Pest városokra. Statisztikai Közlemények 84. k. Budapest é. n. 1. sz. 75. i34 Civ< F 8> 1758> xi. 13., továbbá CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 248—249. 135 HHSta Staatsratprotokoll 1765. IV. k. Nr. 2977.
