Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

A városi házipénztárt kezelő házipénztár-számadót (perceptor cassae domesticae, perceptor, cassae perceptor, domesticae perceptor) már az 1715 : 77 tc. is említi. Több kisebb városban előfordult, hogy a kamarás maga kezelte a házipénztárt is. Ebben az esetben külön házipénztár-számadó nem volt. Kivételnek kell tekintenünk Korponát, ahol 1775-ben 90 Ft fizetéssel közös hadiadó- és házipénztár-számadó (contributionalis et domesticus perceptor) működött. A házipénztárba való betekintés a tanács és a választott község között állandó összeütközés forrása volt. 1774ben maga József társuralkodó írta egy közös ülési jegyzőkönyv széljegyzeteként: „Az összeütközések elkerülése végett még pontosabban meg kell határozni, hogy a polgárság közül mely személyeknek van a házipénztárba való betekintés megengedve."

28 Egyes városokban, a gazdaság nagyságától függően, több házipénztár-számadót is találunk. 1742-ben Körmöcbányán pl. a választott község tagjai közül két házipénztár-számadót állítottak. A pozsonyi kamara sokallta a két főt.

29 Ennek ellentétével a hajdú városokban találkozhatunk, melyek közösen állítottak egy számadót.

30 A házipénztár-számadó lehetett választott vagy alkalmazott személy. Választása esetén a tanács (Újbánya, Besztercebánya, Zólyom 1742) vagy a választott község (Bélabánya 1742) tagja. Alkalmazása esetén fizetése az alábbi táblázat szerint 50— 150 Ft között mozgott: Város Év Ft Nagybánya 1754 50 Zólyom 1755 150 Szeged 1767 • 130 Szatmár 1767 100 Várasd 1772 100 A városi számadó számára nyitva állott a további társadalmi felemelkedés útja. Az 1770-es években Székesfehérvár város két számadót is a tanácsba választott. A megürült számadói hivatalra, elsősorban a városi írnokok közül, többen pályáztak. A pályázók kérvényükben hosszú és kifogástalan városi szolgálatukra, apjuk érdemeire, városi szolgálatára hivatkoztak, megemlítve, hogy maguk és családjuk a szükséges óvadékot le tudják tenni.

31 Nagyobb városokban az 1750-es évektől kezdve a városi könyvek vezetésére városi számvevőt (registrator camerae, magister rationum, rationista, Buchalderius, StadtBuchhalter, Rechnungsführer) alkalmaztak. A bécsi kamara nagy reményeket fűzött a városi számvevők alkalmazásához. Újonnan szabad királyi rangra emelt városok igazgatását rendező leirat mindig intézkedik számvevő alkalmazásáról. 1774-ben Zombor város 150 forintért alkalmazott számvevőt „a városi számadások meggyorsítása, a hátralékok beszedése céljából."

32 Egyes városokban több számvevő is volt. 28 CU F 26. (518.) Subd. 1. 152/1774. febr. fol. 65—101. Közös ülési jegyzőkönyv, 1774. I. 4. József széljegyzete. 29 HU (769.) 1742. VI. 2. fol. 39. 3

0 HU (848.) 1754. V. 22. fol. 391. 31 Székesfehérvár város levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv 1771 —1775. 1773. I. 8. Uo. keltezés és iktatás nélküli iratok (Holner Lipót, Heinricht Pál, Schay József és Wagner István kérvényei). 32 CU F 26. (518.) Subd. 5. 153/1774. febr. fol. 264.