Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

óvni, illetve állandóan gyarapítania kellett. Egyes helyeken a kamarás fizette a városi tisztviselőket is.

21 A városi kamarás helyettese, rangban utána következő személy az alkamarás (subcamerarius, vicecamerarius, Vizekammerer) volt. Alkalmazására a kamaráséhoz hasonló feltételek vonatkoztak, lehetett választott vagy alkalmazott személy. Választása esetén a külső tanács tagja volt. Fizetése 40—150 Ft között mozgott. Közvetlen kisegítőként az alkamarás-segéd volt mellé beosztva. Város Év Ft Pest 1768 150 Nagyszombat 1773 150 Komárom 1773 100 Szatmár 1773 80 S zékesfehérvár 1773 40 Hatásköre városonként változó volt. Nagy István közlése szerint

22 Budán a város szőlőit, pincéjét és kocsmáját, valamint a város ingatlanait kezelte. Székesfehérvárott elsősorban az út- és hídkarbantartási munkálatokra felügyelt. Az alkamarás hatáskörét az összes városra kiterjedő hatállyal az 1770. évi utasítás szabályozta. E szerint az alkamarás segítséget nyújtott a kamarásnak feladatai végrehajtásában, elvégezte a kamarás által rábízott munkákat. A kamarás által szükségesnek látott időközökben helyszíni szemlét tartott utak, hidak, városi épületek tatarozásánál. Iparosok alkalmazása esetén időnként ellenőrizte őket. Felügyelt a kőbányára és arra, hogy a meszet és téglát külön égessék, együttes égetés esetén ugyanis a tégla rosszabb minőségű lett. A téglaégetőt gyakran látogatnia kellett. Az alkamarás ellenőrizte a kamarást is. Ha azt észlelte — mondja az utasítás —, hogy a kamarás a bevett pénzt nem a városi pénztárba tette vagy a bevételekkel más módon visszaélt, azonnal jelentenie kellett a bírónak. A havi jelentéseket, negyedévi számadásokat a kamarással együtt állította össze, azok letisztázásáról gondoskodott. A kamarást akadályoztatása esetén ő képviselte.

23 A városi gazdasági igazgatáshoz kell sorolnunk a hadipénztár-számadót is. Elnevezése városonként változott (inspector seu perceptor cassae miktaris, perceptor contributionalis seu quanti contributionalis, Militärcasse Inspector). Mindenütt a városi igazgatás megbecsült tagjaként dolgozott. Alkalmazása nem választás útján történt, de mint tiszteletben álló személyt, beválasztották a külső tanácsba (pl. Selmecbánya 1772, Bakabánya 1774, Zombor 1774), vagy a választott községbe (pl. Nagyszombat 1773). Fizetésüket nem a városi, hanem a hadipénztárból kapták, a városi fizetési jegyzékre fel sem vették őket. Fizetésük városonként változóan 30-300 Ft lehetett: 21 CU F 26. (512.) Subd. 5. 92/1770. okt. fol. 380—381. 22 NAGY ISTVÁN: Buda város gazdálkodása és adósságai a 18. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából XII. k. Budapest 1957. 57. 23 CU F 26. (512.) Subd. 5. 92/1770. fol. 378. 3* 35