Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

II. A szabad királyi városok gazdasági igazgatása

kasszából kellett a tisztviselők fizetését és a közös városi szükségleteket fedezni A hadi- és házipénztárról a kamarásnak külön-külön számadást kellett vezetnie: a pénztárakat a kamarás nem tarthatta magánházában.

13 1756-ban uralkodói leirat utasítja Újvidéket egy szorgalmas és jól képzett kamarás alkalmazására, aki a város gazdaságát rendbe teszi, 55 384 forintos adósságának kifizetését előmozdítja.

14 Városi kamarások alkalmazásánál, választásánál figyelembe kellett venni a pályázók felkészültségét. Előnyben kellett részesíteni a kamarai tudományokban jártas személyeket, különösen, ha jártasságukat bizonyítványokkal igazolták. Több esetben előfordult, hogy az alkamarás pályázott, vagy a bécsi kamara — esetleg maga az uralkodó — javasolt személyeket a kamarási állásra.

15 A kamarás lehetett választott vagy alkalmazott.személy. Választása esetén az 1760as évektől kezdve nem volt alávetve az évenkénti tisztújításnak, hanem — városonként változóan — kettő—négy évig, esetleg nyugdíjazásáig hivatalában maradt. Korábban előfordult ugyanis, hogy a pénztárban, számadásokban mutatkozó hiányok megállapításakor — mivel a korábbi kamarás választás útján leváltásra került — senkit sem lehetett felelőssé tenni. Az 1772. december 10-i közös ülési határozat úgy intézkedett, hogy a gazdasági tisztviselők négy évig maradhatnak hivatalukban.

16 Abban az esetben, ha a kamarást választották, lehetett a belső tanács (Székesfehérvár, Sopron, Bazin, Breznóbánya, Selmecbánya), a külső tanács (Bakabánya, Zombor) vagy a választott község (Várasd, Kapronca) tagja. A kamarás választásánál vallási szempontokat is figyelembe vettek, csaknem mindenütt katolikus személyt választottak kamarássá. Kivételt jelentettek Debrecen, Bazin és Szatmárnémeti, ahol a kamarás református vallású volt. A kamarás választott vagy alkalmazott minőségétől függetlenül fizetést kapott. A fizetéseket a város, illetve a pozsonyi kamara javaslata alapján a bécsi kamara hagyta jóvá. Ugyancsak ezen az úton történt a kamarási fizetések emelése is. A városi kamarások fizetése évente városonként változóan 20—350 forint lehetett a 34. oldalon levő táblázat szerint. A városi kamarás hatásköre igen kiterjedt volt, hiszen az egész városi gazdálkodást ő irányította, neki volt alárendelve az abban közreműködő összes személy. Hatásköre 1770-ig nem volt pontosan megállapítva, városonként különböző feladatokat látott el. Egy 1756. évi leirat a kamarás feladataként csak a városgazda és a szőlőfelügyelő ellenőrzését, valamint a városi háziszámadások vezetését említi.

17 Székesfehérvárott a kamarásnak igen sokoldalú feladatai voltak. O végezte a tizedes hadiadó összeírását is, mivel az írnokok a városi kancellária alacsony létszáma miatt nem tudtak ezzel foglalkozni. Ezenkívül a kamarás vezette az egyházi, kórházi és a városra szállt vagyonról készült számadásokat, valamint ő látta el a bor- és malombírói tisztséget is.

18 Egy 1762. évi közös ülési jegyzőkönyv arról beszél, hogy a kamarás bevételezi a városi jövedelmet, igazgatja a városok jobbágyfalvait. A városi könyvekbe csak a kamarás jegyezhetett be,

19 kifizetéseket a tanácsülés utasítására végezhetett.

20 13 HU (837.) 1752. XI. 5. fol. 131. 14

Civ. F 3. 1756. II. 23. 15

HHSta Staatsratprotokoll 1766. I. Nr. 896. és CU F 26. (512.) Subd. 5. 92/1770. okt. fol. 116. 16 CU F 26. (516.) Subd. 6. 172/1773. jul. fol. 3. közös ülési jegyzőkönyv, 1772. XII. 10-17. CU F 26. (521.) Subd. 2. 157/1774. jun. fol. 2. "Civ. F 5. 1756. XII. 6. 18

Civ. F 9. 1759. VIII. 7. 19 HU (928.) 1762. XII. 21. Protocolla in Civitatensibus. 20 Esztergom város levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv, 1749. IX. 5. 3 A szabad királyi városok 33