Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

jogból és tizedből befolyó bevételek növelésében látta. A biztos hozzájárult, hogy a tanács a vízvezeték építésére, utak, hidak javítására, fenntartására a városi pénztárból kifizetéseket eszközöljön.

41 Fontos utalásokat tartalmaznak az udvar várospolitikájára a bécsi kamarához beadott vagy ott született, a városi gazdálkodás megjavítását célzó javaslatok. Egy 1747-ből való névtelen kamarai javaslat pl. arról beszél,

42 hogy a háborúk, tűzvészek, járványok, ínség nemcsak a városokat, hanem az egész országot meglátogatták. Ezek ellenére a városi gazdálkodásnak magasabb szinten kellene lennie, ha nem egyéni érdek irányítaná. A városok élén álló vezetők azonban nem hajtják végre a kormányszék utasításait, a vizsgálóbiztosok intézkedéseit semmibe veszik. A városi adósságok megfizetésének lehetőségét a névtelen szerző abban látja, hogy a városok pontos kimutatást adjanak ezekről az adósságokról, valamint dolgozzanak ki szabályzatot a városi gazdálkodás vezetésére és ellenőrzésére. A kamara javasolta, hogy az ellenőrzésbe vonják be a városok külső tanácsait és választott községeit. A városok dolgozzanak ki tervezetet az adósságok kifizetésére. A következő években egymást érik a hasonló, a városi gazdálkodás megjavítását célzó javaslatok. 1748-ból való az úgynevezett Vorster-féle javaslat, mely állandó jellegű bizottságok kiküldésében látja a városi gazdálkodás megjavításának lehetőségét.

43 A tárgyalt korszak várospolitikájának egyik legfontosabb kérdése, melynek megfelelőjét az örökös tartományokban hiába keresnénk, a szabad királyi városok számának növelése. Az 1687:17. törvénycikk, mely a rendek városok elleni akciójából született, a városok politikai befolyásának korlátozására kimondta ugyan, hogy a szabad királyi városok számát nem szabad növelni,

44 de különös érdemek jutalmazásaképpen mégis lehetővé tette egyes városok szabad királyi városi rangra emelését.

45 A bécsi udvart a szabad királyi városok számának növelésében a kincstári érdekek mellett gazdasági és politikai elgondolások vezették. Borié államtanácsos megfogalmazása szerint az állam érdeke, hogy az országban többségben legyenek a városok.

46 Szerinte Magyarországon különösen hasznos és szükséges szabad királyi városok létesítése, hogy a polgári kézműipar, mely különben nemesi birtokokon és falvakban telepedne le, a városokban találjon menedéket, ahol adót is fizet. „Helytálló az a tétel — olvassuk Borié államtanácsos javaslatában —, hogy az ország jólétének megalapozásához városokra, a városok révén a polgári ipar fejlesztésére elengedhetetlenül szükség van, mert ilyen módon a földműves terményeit el tudja adni az iparosnak, akitől viszont ruházatát és egyéb szükségletét szerezheti be."

47 A városok felszabadítása, szabad királyi várossá emelésük jelentette azt a hatalmi tényezőt, mely biztosította polgáraik számára a gazdasági tevékenységüket serkentő személyi és vagyoni szabadságot. A gazdasági tényező, a kedvező fekvés hozta létre a tevékenység alapját: a sűrű települést és a munkamegosztást.

48 41 CU F 26. (528.) Subd. 1. 173/1776. aug. fol. 357-442. 42 HU (803.) 1747. II. 17. fol. 442—446. 43 HU (812.) 1748. VII. 30. fol. 1008—1009. 44 HU (885.) 1759. IV. 18. fol. 165. 45 „. . . nisi sua Caesarea Regia Majestas magnis meritis, publica utilitate mota Specialem gratiam, vei alteri loco faciendam esse compererit." 46 EMBER GYŐZŐ: A Habsburg abszolutizmus osztálypolitikája Magyarországon az 1760-as években. MTA Társadalmi-történeti tudományok Osztályának Közleményei XIII. k. 1—2. sz. 1963. 25. 47 EMBER i. m. 1935. 632. 48 RúzsÁs LAJOS: Városi fejlődés a Dunántúlon a 18—19. században. MTA Dunántúli Tudományos Intézet, Értekezések 1963. Budapest 1964. 182.