Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon
minősége jóval gyengébb volt a korábban behozott angol gyapjúénál. A Poneggenben termelt 20 000 pár harisnyából a kereskedők csak 6000-et vettek át. 9 A bécsi udvar várospolitikája az osztrák örökös tartományokban elsősorban pénzügyi meggondolásokon nyugodott. A városi gazdálkodás, ezen keresztül a városi bevételek előmozdítása jelentette ugyanis az uralkodó számára — a városok jelentéktelen politikai szerepe miatt — a várospolitikából húzható egyetlen hasznot. A városi munkamegosztás fejletlenségének jeleként már korszakunkat megelőzően megfigyelhető a városi polgárok birtok és nemesi cím megszerzésére irányuló törekvése. Sankt Pölten város bírója, jegyzője a XVI. század második felében nemes személy volt. 10 A linzi polgármester, aki korábban hosszú ideig városbíróként működött, a XVIII. század elején nemesi rangot kapott. 11 E. Döhring mutat rá arra, hogy a többi városokban is hasonló volt a helyzet. 12 A vagyonos polgárok igyekeztek javaikat a városból kivonni, földbirtokba fektetni. A városok ennek következtében inkább mezőgazdasági, mint ipari jellegűek voltak. 1743-ban Bécsújhely város tanácsa mindennél fontosabbnak tartotta, hogy az uralkodó a városi polgárok szőlőskertjeire vonatkozó kiváltságokat megerősítse. A városok politikai szereplésére lett volna ugyan lehetőség — a tartományi gyűléseken való részvétel formájában —, erről a jogukról azonban, elsősorban a költségek kímélése miatt, lemondtak. Ez az önkéntes korlátozás Steiermarkban oda vezetett, hogy a tartományi gyűlésen az összes várost mindössze egy küldött, a Stadtmarschall képviselte. 13 A városi önkormányzat korlátozása az osztrák örökös tartományokban már a XVII. század közepétől elkezdődött. A városokba kiküldött biztosok egyre gyakrabban foglalkoztak igazgatási ügyekkel, rendelkeztek a bírói és tanácsi helyekkel, avatkoztak be a városi tisztújításba. 14 A városok bíráinak évente meg kellett jelenniük a tartományi kormány előtt, ahol a bírói hivatal gyakorlására újra és újra jóváhagyást kértek. A tartományi kormányok rendészeti ügyekben mir den városi hatóság felett széles körű beleszólást biztosító felügyeletet gyakoroltak. 15 A városi önkormányzat korlátozása az örökös tartományokban legjellemzőbben a szindikus (Stadtanwalt) személyében jelentkezett. A szindikusi intézmény még Ferdinánd idejéből származott. Egy bécsi városi XVI. századi utasítás már említi, mint az egészség-, szegény-, idegen-, ipar-, közbiztonsági, tisztasági és élelmezési ügyek felügyelőjét. Ellenőrizte a jogszolgáltatás gyorsaságát, a tisztviselők működését, az árvapénz kezelését, az adóhátralékokat — egyszóval csaknem az egész városi igazgatást. A szindikus császári alkalmazott volt, nem lehetett városi polgár, polgári foglalkozást nem űzhetett. Részt vett a városi tanácsüléseken, a kormányellenes határozatoknak ellentmondhatott, illetve azokat haladéktalanul a tartományi kormány tudomására hozta. A szindikus gondoskodott a felsőbb határozatok gyors végrehajtásáról is. A szindikus mellett továbbra is megmaradt a nálunk is ismert választási biztosi intézmény is. 16 9 Uo. 425—426. "HERMANN, A.: Geschichte der Stadt Sankt Pölten. Sankt Pölten 1917. I. k. 308. 11 Patentensammlung, F 15. Nr. 170. 1709. jul. 6. 12 DÖHRING, E.: Geschichte der deutschen Rechtspflege seit 1500. Berlin 1953. 56. 13 Stadtarchiv Wiener Neustadt, Lade XX/142. 1743. okt. 22. " GIOVANNI, K.: Geschichte der Stadt Mödling. Mödling 1905. 170. 15 TEZNER, F.: Die landesfürstliche Verwaltungspflege in Österreich. Wien 1898. I. k. 104-105. 16 FAJKMAJER, K.: Verfassung und Verwaltung der Stadt Wien. Wien 1914. 108. — Az osztrák városokra nézve a bécsi városjog volt az irányadó. TILL, R. > Geschichte der Wiener Stadtverwaltung in den letzten 200 Jahren. Handbuch der Stadt Wien. Wien 1955. 291.
