Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

I. A bécsi udvar várospolitikája és a városok gazdálkodása az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon

I. A BÉCSI UDVAR VÁROSPOLITIKÁJA ÉS A VÁROSOK GAZDÁLKODÁSA AZ OSZTRÁK ÖRÖKÖS TARTOMÁNYOKBAN ÉS MAGYARORSZÁGON • Az állami várospolitika, a városok fejlődésének felülről, adminisztratív úton történő befolyásolása nem új jelenség, hiszen várospolitika a városok kialakulása óta létezett. Az állami várospolitika a városok fejlesztésében két célt követhetett: anyagi, pénzügyi előnyöket húzhatott belőle, vagy politikai bázist teremthetett saját kormányzati rendszere számára. A két cél közül különösen a gazdaságpolitikai meggondolások játszottak minden időben fontos szerepet. A bécsi udvar korszakunkban folytatott politikája, centralizációs törekvései, messze a XVI. századba nyúlnak vissza. Ehhez a XVI. századtól kezdve megnyilvánuló Habsburg központosító törekvésekhez járult a Lipót alatt egyre jobban érvényre jutó osztrák merkantilizmus. Johann Becher, Friedrich Wilhelm von Körnick, Wilhelm von Schröder több gyár alapítását befolyásolták.

1 Az osztrák városok iparosodása már a XVII. század végén, a XVIII. század elején megindult. Ez az iparosodás azonban nem a városi polgárság kezén levő ipar fejlődését mozdította elő, mert az alapítók és fenntartók csaknem kizárólag főurak vagy maga az udvar volt. 1672-ben alakult a linzi gyapjúszövetgyár, mely első kiváltságlevelét Lipóttól kapta. 1722-ben a Keleti Társaság vette meg, majd 1754-ben kincstári üzem lett. 1718-ban alakult meg a bécsi porcelángyár, 1744-től kincstári üzemként működött. Ugyancsak a kincstár vette át a badeni tükörgyárat és a Bécsújhely melletti, lichtenwörthi tűgyárat is. A kremsmünsteri prelátus szövődét, a gurki apát lenvászongyárat, Engel gróf Kremsben tafota- és bársonygyárat alapított.

2 A manufaktúrák létesítésének előfeltétele az azokkal szemben álló céhek háttérbe szorítása volt. 1754-ben az örökös tartományok városaiban és mezővárosaiban a céhek élére biztosok kerültek, 1763-tól kezdve számadásaikat a tartományi kormányok szigorúan ellenőrizték. A kereskedelmi tanács 1757-ből származó nyilatkozata szerint a céhek megszüntetése egyes tartományokban — Cseh- és Morvaországban, Felső-Ausztriában — a manufaktúrák fejlődésére igen kedvezően hatott. A kereskedelmi tanács a céhek megszüntetésétől a munkabérek leszorítását, az osztrák áruk versenyképességének növekedését várta. Az 1760-as évektől érvényesült az az alapelv, mely az összes olyan tartományokban, ahol még céhek működtek, nagyobb szabadságot biztosított a céhen kívüli iparnak olyan iparágakban, melyek terjeszkedésére kedvező lehetőség mutatkozott. így pl. szövőlegények dolgozhattak céhen kívül is, sőt kisegítőt is alkalmazhattak.

3 Az udvar támogatta a városi polgárság 1 FOUBNIBR, A. : Handel und Verkehr in Ungarn und Polen um die Mitte des 18. JahrhundertsArchiv für öst. Geschichte 69. k. Wien 1897. 347. 2 MIKOLBTZKY, H. L.: Kaiser Franz I. Stephan und der Ursprung des Habsburgisch-Lothringischen Familienvermögens. Wien 1962. 40. KÜHNBL, H.: Die soziale Betreuung des Personals der Linzer Wollzeugfabrik im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus. Jahrbuch der Stadt Linz. Linz 1960. 137—138. 3 HHSta, Staatskanzlei, Patentensammlung (továbbiakban: Patentensammlung) F 26. 1763. dec. 31. BEER, A.: Die österreichische Handelspolitik unter Maria Theresia und Joseph II. Archiv für öst. Geschichte 70. k. Wien 1898. 47. GUGLIA, E.: Maria Theresia. München—Berlin 1917. II. k. 56.