Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

IV. Városi kiadások

Az irodaszerek mellett a városi perek, leggyakrabban a szomszédaik elleni határ­perek költségei jelentettek kiadást városaink számára. Szokás volt, hogy a városok nemcsak saját városi pereiket, hanem városi polgárok fellebviteli fórumok előtt folyó pereit is finanszírozták. 112 Az 1764. évi országgyűlésen a rendek tiltakoztak is az ellen, mivel ez a gyakorlat a városi polgárokkal pereskedő nemesekre hátrányos volt. Az egyre növekvő perköltségek láttán a bécsi kamara úgy rendelkezett, hogy a városok felsőbb engedély nélkül pert nem kezdhettek. 113 A hivatali kiadások között postaköltséget nem számoltak el a városok, mivel a helyi postahivatalok az általuk hivatalból feladott küldeményeket, ha azokon a hivatalos jelleg kívülről fel volt tüntetve, díjmentesen továbbították. 114 A hivatali kiadások túlnyomó részét városaink városi tanácsosok, tisztviselők és alkalmazottak fizetésére fordították. Nagy István megállapítása szerint Budán a szá­zad első felében ez volt a város legfontosabb kiadása, 1712-ben 5011, 1731-ben 8599 Ft. 115 Buda 1740-ben 5660,21 Ft (33,67%), Körös 1750-ben 485 Ft (69,08%), Kassa 1760-ban 12 234,60 Ft (41,21%), Szatmárnémeti 1773-ban 5037 Ft, (81,32%), Újvidék 1778-ban 750 Ft (20,72%) fizetést számolt el. A városi fizetéseket nem maguk a városok, hanem a pozsonyi kamara javaslatára a bécsi kamara állapította meg. 1763-ban a kamara megrótta Újvidéket, mert az kamarai engedély nélkül két írnokot vett fel. A leirat szerint „a városnak nincs jogá­ban új fizetéseket alkotni". 116 1773-ban a budai telekkönyvi és kamarási írnok fizeté­sét 50 forintról 95 Ft-ra emelte a kamara, mivel a városnak adósságai nem voltak és az írnokok munkája egyre növekedett. 117 A városi fizetéseket, melyek évi összegben voltak megállapítva, negyedévenként fizették ki. 118 A városoknak nemcsak fizetéseket, hanem nyugdijakat sem volt joguk felsőbb jóváhagyás nélkül megállapítani. 1757-ben Selmecbányán a bécsi kamara felfüggesz­tette a város által megállapított és folyósított nyugdíjakat. Ugyanez évben egy breznóbányai tanácsos özvegyének nyugdíját függesztették fel, mert a város a nyug­díjat kamarai engedély nélkül maga állapította meg. 119 A városok által felterjesztett nyugdíjkérelmeket a bécsi kamara az esetek többségé­ben nem vagy csak korlátozással hagyta jóvá. A kért nyugdíj helyett egyszeri kielé­gítést, segélyt, kórházi ápolást engedélyezett. Kivételt jelentett a hadiadószedő és számadó, aki nyugdíját, a többi városi nyugdíjakkal ellentétben, nem a városi, hanem a hadiadó pénztárból kapta. A városi nyugdíjak évi összegben voltak meg­állapítva és évente egy összegben kerültek kifizetésre. 120 Egyedi példának kell tekin­tenünk Esztergom várost, ahol 1771-ben a városi tanácsosok özvegyei férjük teljes fizetését kapták, míg az állást mással be nem töltötték. 121 Hasonló esetről van tudo­másunk Székesfehérvárról, ahol Szabó Ferenc tanácsos özvegye fél évig kapta férje halála után annak fizetését. 122 A legtöbb városban készpénzben és természetbeniekben megállapított városi fize­tések az 1760-as évekig emelkedő tendenciát mutatnak, ezt követően kevés csökke­112 CU F 26. (509.) Subd. 5. 1767. aug. fol. 17. 113 HHSta Ungarische Akten, Comitialia. F 408. 1764. fol. 86—87. 114 HKA Camerale Österreich, F 9. (340.) 57/1764. jul. 16. 115 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 83. 116 CU F 26. (505.) 1763. VIII. 30. fol. 221. 117 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. IX. 10. 118 CU F 26. (514.) Subd. 7. 130/1771. aug. fol. 587. 119 Civ. F 6. 1757. I. 7. 12 <> CU F 26. (516.) Subd. 4. 127/1773. jul. fol. 29. 121 CU F 26. (514.) Subd. 7. 130/1771. aug. fol. 2. 122 Székesfehérvár város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1765. IX. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents