Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
IV. Városi kiadások
Az irodaszerek mellett a városi perek, leggyakrabban a szomszédaik elleni határperek költségei jelentettek kiadást városaink számára. Szokás volt, hogy a városok nemcsak saját városi pereiket, hanem városi polgárok fellebviteli fórumok előtt folyó pereit is finanszírozták. 112 Az 1764. évi országgyűlésen a rendek tiltakoztak is az ellen, mivel ez a gyakorlat a városi polgárokkal pereskedő nemesekre hátrányos volt. Az egyre növekvő perköltségek láttán a bécsi kamara úgy rendelkezett, hogy a városok felsőbb engedély nélkül pert nem kezdhettek. 113 A hivatali kiadások között postaköltséget nem számoltak el a városok, mivel a helyi postahivatalok az általuk hivatalból feladott küldeményeket, ha azokon a hivatalos jelleg kívülről fel volt tüntetve, díjmentesen továbbították. 114 A hivatali kiadások túlnyomó részét városaink városi tanácsosok, tisztviselők és alkalmazottak fizetésére fordították. Nagy István megállapítása szerint Budán a század első felében ez volt a város legfontosabb kiadása, 1712-ben 5011, 1731-ben 8599 Ft. 115 Buda 1740-ben 5660,21 Ft (33,67%), Körös 1750-ben 485 Ft (69,08%), Kassa 1760-ban 12 234,60 Ft (41,21%), Szatmárnémeti 1773-ban 5037 Ft, (81,32%), Újvidék 1778-ban 750 Ft (20,72%) fizetést számolt el. A városi fizetéseket nem maguk a városok, hanem a pozsonyi kamara javaslatára a bécsi kamara állapította meg. 1763-ban a kamara megrótta Újvidéket, mert az kamarai engedély nélkül két írnokot vett fel. A leirat szerint „a városnak nincs jogában új fizetéseket alkotni". 116 1773-ban a budai telekkönyvi és kamarási írnok fizetését 50 forintról 95 Ft-ra emelte a kamara, mivel a városnak adósságai nem voltak és az írnokok munkája egyre növekedett. 117 A városi fizetéseket, melyek évi összegben voltak megállapítva, negyedévenként fizették ki. 118 A városoknak nemcsak fizetéseket, hanem nyugdijakat sem volt joguk felsőbb jóváhagyás nélkül megállapítani. 1757-ben Selmecbányán a bécsi kamara felfüggesztette a város által megállapított és folyósított nyugdíjakat. Ugyanez évben egy breznóbányai tanácsos özvegyének nyugdíját függesztették fel, mert a város a nyugdíjat kamarai engedély nélkül maga állapította meg. 119 A városok által felterjesztett nyugdíjkérelmeket a bécsi kamara az esetek többségében nem vagy csak korlátozással hagyta jóvá. A kért nyugdíj helyett egyszeri kielégítést, segélyt, kórházi ápolást engedélyezett. Kivételt jelentett a hadiadószedő és számadó, aki nyugdíját, a többi városi nyugdíjakkal ellentétben, nem a városi, hanem a hadiadó pénztárból kapta. A városi nyugdíjak évi összegben voltak megállapítva és évente egy összegben kerültek kifizetésre. 120 Egyedi példának kell tekintenünk Esztergom várost, ahol 1771-ben a városi tanácsosok özvegyei férjük teljes fizetését kapták, míg az állást mással be nem töltötték. 121 Hasonló esetről van tudomásunk Székesfehérvárról, ahol Szabó Ferenc tanácsos özvegye fél évig kapta férje halála után annak fizetését. 122 A legtöbb városban készpénzben és természetbeniekben megállapított városi fizetések az 1760-as évekig emelkedő tendenciát mutatnak, ezt követően kevés csökke112 CU F 26. (509.) Subd. 5. 1767. aug. fol. 17. 113 HHSta Ungarische Akten, Comitialia. F 408. 1764. fol. 86—87. 114 HKA Camerale Österreich, F 9. (340.) 57/1764. jul. 16. 115 NAGY ISTVÁN i. m. 1957. 83. 116 CU F 26. (505.) 1763. VIII. 30. fol. 221. 117 OL E 49. (Pozsonyi kamara. Civ.) Protocollum 1773. IX. 10. 118 CU F 26. (514.) Subd. 7. 130/1771. aug. fol. 587. 119 Civ. F 6. 1757. I. 7. 12 <> CU F 26. (516.) Subd. 4. 127/1773. jul. fol. 29. 121 CU F 26. (514.) Subd. 7. 130/1771. aug. fol. 2. 122 Székesfehérvár város levéltára. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1765. IX. 30.
