Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)
IV. Városi kiadások
hetők. 32 A szemétkihordás nem működhetett nagyon jól, mert 1777 augusztusában uralkodói leirat hívta fel a várost, hogy ügyeljen jobban a köztisztaságra. Igen érdekes, hogy többi városunk, melyek az utcák tisztaságára jóval kevesebb gondot fordítottak, nem kapott ilyen felszólítást. 33 Városaink a köztisztaságot szabályrendeletekkel védték. Székesfehérvár város 1769. május 19-i szabályrendelete szerint a szappanosok, tímárok és posztósok 12 Ft büntetés terhe mellett semmiféle szennyvizet sem önthettek ki az utcára. Ezt megelőzőleg rendelte el a tanács, hogy a szemetet ne az utcára dobják ki, hanem a háztulajdonosok kertjükben ássák el. 50 dénár jutalmat kapott, aki a rendelet ellen vétőket feljelentette. 34 A városok köztisztaságát 1777-ben uralkodói rendelet szabályozta. E szerint a városok a köztisztaság fenntartását nem adhatták bérbe, maguknak kellett róla gondoskodniuk. A városi köztisztaság költségeinek fedezésére a város különdíjakat róhatott ki, igás vagy kézimunkát rendelhetett ki. A rendelet 25 Ft büntetés terhe mellett megtiltotta, hogy városi polgárok, lakosok szemetet, trágyát az utcára dobáljanak, a csatornákat eldugaszolják, folyóvizekbe szennyvizet öntsenek. „A közegészséget szolgálja — mondja a rendelet —, ha a szemetet, trágyát halmokba gyűjtik össze és a hét meghatározott napjain elhordatják." Az udvarok tisztán tartásáról maguknak a tulajdonosoknak kellett gondoskodniuk. A rendelet intézkedett az utcák, utak, terek télidőben hótól, jégtől való megtisztításáról is. A városokban lakó kereskedők, iparosok ládákat, szakmájukkal kapcsolatos hulladékot az utcán nem tárolhattak. A rendelet előírta, hogy a tanácsoknak állandóan ellenőrizni kell a házak tisztaságát, városaink ezt a jogot azonban sehol sem gyakorolták. A köztisztasági rendeletről az államtanács is kapott jelentést. 35 A bécsi kamara nem helyeselte, hogy a városi tanácsok a városi közmunkák kiadásánál bárkit előnyben részesítettek. A soproni lakatos- és kádármesterek 1770-ben panaszt tettek a városi tanács ellen, amiért az a városi munkák kiadásánál katolikus vallásúakat részesített előnyben. A városban ugyanis az volt a szokás, hogy a városi munkát négy-négy évig felváltva katolikus, illetve protestáns iparosok végezték. A kamara szerint a tanács nem részesítheti vallási alapon az iparosokat előnyben, hanem annak kell a munkát kiadni, aki jobban és olcsóbban elvégzi. 36 A városi kórház, szegényház fenntartására városaink igen csekély kiadást fordítottak. Pozsony város kórházi kiadásai 1754— 1755-ben 8948 Ft-ot tettek ki. 37 Buda 1772-ben 1480 Ft-ot költött ilyen célokra. Az itt elszámolt kiadások fenntartási költségekből, a kórházhoz tartozó földek, szőlők, majorságok, erdők művelési költségeiből, alkalmazottak fizetéséből, szegénysorsú betegek ellátási költségeiből tevődtek össze. Székesfehérvár város 1776-ban külön 12 000 Ft tőkével rendelkezett, melyet csak a szegények ellátására lehetett fordítani. Ugyanez évben kapott engedélyt a város új kórház építésére. 38 A városoknál őrzött alapítványi pénzekkel kapcsolatban városainknak semmiféle kiadásuk sem volt. Előfordult azonban, hogy a városok házipénztárukból maguk 32 CU F 26. (524.) Subd. 1. 86/1775. máj. fol. 178—183. CU F 26. (525.) Subd. 1. 19/1775. jul. fol. 3—6. 33 CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 140—141. 34 LAUSCHMANN GYULA: Székesfehérvár története. Kézirat a Fejér megyei Levéltárban. II. k. 50. 35 CU F 26. (531.) Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 141 — 144. 36 CU F 26. (513.) Subd. 1. 79/1771. febr. 37 Civ. F 10. 1760. X. 20. 38 CU F 26. (527.) Subd. 4. 108/1776. jan. fol. 3. 7 A szabad királyi városok 97
