Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

dictorum comitis Nicolai et duorum iudicum provincie in se includendo, in quibus iudiciis iidem Emuch et fratres sui remanserant, predictum magistrum Laurencium filium comitis Emerici ad se redimere ultro permisissent ; quam quidem pecuniam predicti Michael et Nicolaus nec non comes Nicolaus de Gaan et antedicti duo iudices provincie se plenarie récépissé confessi extitissent; et postmodum facta huiusmodi solucione pecunie memorati Michael et Nicolaus necnon prefatus comes Nicolaus et dicti duo iudices provincie sepedictam possessionem Thamasy, sub eisdem metis et terminis, quibus dicti Emuch, Deseu et Blasius ac patres eorum dinoscebantur possedisse, contulissent et assignassent sepedicto magistro Laurencio et heredibus suis, cum omnibus suis utilitatibus et pertinenciis universis, in quibuscunque consistant, perpetuo et irrevocabiliter possidendam. In cuius rei memóriám, et perpetuam firmitatem présentes concessimus literas sigilli nostri munimine roboratas. Dátum feria sexta proxima ante octavas festivitatis Pentecostes, anno domini M° CCC° vicesimo secundo ; magistris Damiano preposito, Michaele lectore, Nicolao cantore, Michaele custode ecclesie nostre existentibus. Zöld és veres czérnán függő pecsét nyomaival, felül chyrographummal ; eredetije Kismartonban a hg. Esterházy cs. ltárában, G. 272. 14. Hasonló tartalmú itélet-levele van ugyanott nevezett Gány Miklós alispánnak «feria quarta, ante octavas festivitatis Pentecostes 1322»; ugyan csak a fenebbi birtokról Lőrincz mester részére. Ugyanott megvan a győri káptalan bizonyságlevele, hogy 1324-ben Vörös István fiai Damasy nevű birtokot, melyet IV. László királytól kaptak adományba, Kanizsai Lörincznek hatvan márkáért eladták. 76. A zalavári convent előtt az Osl nemzetségből való Péter fiának Dénesnek fia Dezső, birtok részét Agyagoson Kanizsay Lörincznek eladja. 1322. Nos conventus monasterii beati Adriani de Zala universis Christi fidelibus presentibus et futuris presens scriptum inspecturis salutem in salutis largitore. Ne ea, que aguntur in tempore, (excidantur) a memória hominum, quia res humáné fragiles sunt, consvevimus scriptis autenticis roborare. Proinde universorum noticie fieri volumus manifeste, quod