Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)
seribi, ac per Sudam capelle mee magistrum, sigillo regali muniri precepimus. Si quis igitur hoc institutum regale infringere tentaverit, omnipotentis dei iram et regié maiestatis anathema incurrat. Scripta est autem hec cartula, anno dominice incarnacionis M° C° L° X° II 0 . Függő pecséttel, mely még ismertetve nincsen; eredetije Sopron sz, kir. város levéltárában; az oklevelet már Schwartner Introductio in Rem Dipl. 337. 1. és Fejér György II. 164. 1. közzétették, de több eltéréssel; vármegyénkről az eddig ismert eredetiek közül ezen legrégibb oklevelet, lehetőleg híven, ujabban közölni szükségesnek tartottam. 3. III. István király az atyja II. Géza király által, Gotfried és Albrecht német jövevények részére, Locsmánd, Gyirót és Sárád nevű birtokokról kiadott adománylevelet, megerősíti, uyi. In nomine sancte trinitatis et individue unitatis. Pateat omnibus tam modernis quam posteris, sub dicione regis Hungarie existentibus, quum quidam nobiles Gothfridus et Albrehth hospites teotonici, relicta terra natalis patrie, régnante glorioso rege Geyssa, regnum Hungarie ad vocacionem suam honorabiliter sunt ingressi, quos dominus rex iamdictus Geyssa, quia milites fuerunt strennui, bénigne eos recepit, ac pro ipsorum servicio eos remuneravit, dans eis villám Luchman, cum omni tributo fori, et terram ville vdurnicorum nomine Gherolth, et terram Supruniensem, sitam iuxta Rabcham sursum, nomine Sarud; post obitum vero regis Geysse, régnante filio suo glorioso rege Stephano, Ivánka cornes de Luchman, cum rex fuit in Pest, in presencia regis litigavit cum predictis hospitibus, dicens dátum regium ad suam pertinere comitivam; rex autem cognoscens regium dátum non esse dignum aufferri, et pura veritate ad ipsius non pertinere comiciam intelligens, hospitibus prefatis reddidit suisque heredibus perpetuo possidendum, sicut a patre suo eisdem fuerat condonatum ; cuius reddicionis interfuere iobagiones Ambodimus banus, comes Laurencius, Luchas comes, Fulcus, Dionisius comes, Ruben E post*) pristaldus, Johannes comes filius Calmer. Hoc autem privi*) Az 1412-ki átiratban „epus", mi episcopusnak felelne meg. 1*
