Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

Marie cisterciensis ordinis de dyocesi Jauriensi, ad nostram accedens presenciam, exhibuit nobis privilégium nobilis viri comitis Laurencii filii magistri Laurencii de genere Aba, super quadam terra, nomine Lympach, monasterio montis sancte Marie tradita, data et donata confectum. Petens a nobis humiliter, ut idem privilégium ad maioris securitatis remedium confirmaremus, nostris literis de verbo ad verbum inseri faciendo; cuius quidem privilegii tenor talis est. Nos Laurencius (stb. I. ennek 1280-ban »Neek nonas kalendas Marcii* kelt okmányát Fejér i. m. V. 2. jcó. lap) Unde nos, tam ad peticionem comitis Laurencii, quam nobis per suas literas humiliter cum eodem confirmando privilegio destinavit, quam ad humiles preces supradicti abbatis montis sancte Marie, privilégium non abrasum, non cancellatum nec aliqua sui parte viciatum, equitate svadente, de verbo ad verbum rescribi, et nostris literis inseri faciendo, auctoritate et munimine nostri sigilli duximus apponendum. Dátum et actum in dominica, qua cantatur in excelso throno, anno domini M° ducentesimo octagesimo secundo; magistro Abraam ecclesie nostre cantore, Dominico lectore, Mykou custode existentibus. Zöld vörös és lila selymen függő pecséttel; eredetije Kismartonban a hg. Esterházy cs. ltárában O. 485. 17. Fejér tévesen adja az évszámot. 35. László főispán Máté nádor 1279. évi Ítéletét átírja, és annak értelmében Bertalan fiát Dénest, a cziráki és székasi határok közötti peres birtokban, a székasi kir. erdóőrök ellenében, megerősíti. 1283. febr. 27, Ladyzlaus cornes Supruniensis omnibus Christi fidelibus présentes literas inspecturis salutem in eo, qui est salus omnium et largitor. Quoniam que geruntur et decise peraguntur lapsu temporum ne per fraudulosam calliditatem aliqnorum irrevocabilia existant, humana advenit racio, ut ea tenoré privilegiorum in perpetuum perdurentur. Proinde universorum noticie modernorum scilicet et futurorum harum serié declaramus, quod cum nos de mandato domini regis et precepto in comitatu Supruniensi terras universorum