Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

Három hártyaszalagon függött pecsétje hiányzik ; eredetije az orsz. ltár kincst. orsz. Eccles. 37. 79. dipl. oszt. 1028. Közölve néhai Vincze Gábor másolatából. Rhodianus a soproni keresztes lovagok preceptora előtt 1278. évben Miklós plébános föntebbi adományát megerősíti, 1. Fejér i. m. VII. 4. 179. 1. a föntebbi oklevél évszámát tehát bízvást 1278-ra tehetjük. 32. Máté nádor Somogy és Sopron vármegyék főispánja, a Székas és Czirák nevü birtokok iránt elődének Mays nádornak Ítéletét, Bertalan fia Dénes javára a székasi kir. erdőői'ök ellenében megerősíti. 127c. mart. 28. Matheus palatínus comes Simigiensis, Supruniensis et iudex cumanorum, universis présentes literas inspecturis salutem in domino sempiternam. Soient scripti patrocinio communiri ne acta temporalia lapsu temporis a memória dilabantur. Proinde universorum noticie presencium et futurorum harum série innotescat, quod cum de mandata domini regis terre universorum condicionariorum suorum in comitatu Supruniensi per hominem domini regis et nostrum coram testimonio capituli Jauriensis reambularentur et restituerentur indebite occupate, et super quadam particula terre inter terram Scekas vocatam et inter terram Zyraak per Ebees, Mester, Martinum, Laurencium, Moukam, Lukam, Oth, Olup et Karachinum custodes silve Scekas contra comitem Dionisium filium Bartholomei fuisset coram nobis exorta matéria quescionis, proponentibus ipsis custodibus silve predictam particulam terre suam fuisse hereditariam, et per eundem comitem Dionisium usurpando contra iusticiam detineri, contra que comes Dionisius allegavit respondendo, quod eadem terra, super qua contenditur, sua esset hereditaria; de continencia sue terre Zyraak dicte, et in sue responsionis argumentum comprobandum privilégium magistri Moys tunc temporis palatini et comitis Supruniensis in forma iudicii presentavit, íactum predicte particule terre continens seriatim. Nosque convocatis Anyás, Stephano comitibus, Emyrico, Pongracio et Petro de Keer ac aliis iobagionibus castri Supruniensis, hominem domini regis et nostrum cum testimonio predicti capituli Jauriensis, super