Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

costes, anno domini M° CCC° LXX° sexto ; presentibus dominis Lorando preposito, Nicolao lectore, Johanne cantore, Dominico custode et aliis dominis et canonicis ecclesie nostre existentibus et deo iugiter famulantibus. Vörös és zöld selyem zsinóron függött pecsét nyomaival ; eredetije az orsz. ltárban N. R. A. 641. 28. dipl. oszt. 6361. Ugyanott megvan a győri káptalannak jelentése a beiktatásról, 1377. évből, N. R. A. 22. 47. és 641. 29. dipl. oszt. 6402. 24687. 293. Garai Miklós nádor Dörógdi István fia Pál leányait Chukát és Machout, Tomaji Jakab és Szentiváni István nejeit, Pabar nevű Zala vármegyei és Petryk (AlsóF éter fa) s Kury (Küllő) nevű Sopron vármegyei birtokokba, a veszprémi káptalan által beiktattatni rendeli. Visegrád, 1376. jun. 23. Amicis suis reverendis capitulo ecclesie Wesprimiensis Nicolaus de Gera (így) regni Hungarie palatínus et iudex comanorum amiciciam paratam cum honore. Noveritis, quod quia nobiles domine Chuka, Jacobi filii Pauli de Tomay et Machou vocate, Stephani filii Johannis de Zenthiwan consortes, filie videlicet Pauli filii Stephani de Durugd, medietatem quarundam trium possessionum videlicet Pabar, Petryk et Kury vocatarum, a Stephano filio predicti Stephani de Durugd secundum continenciam aliarum literarum nostrarum divisionalium exinde confectarum iuridice coram nobis reoptinuerunt, et ex eo medietas dictarum duarum possessionem Pobar et Petrik racione emcionis in perpetuum, medietas autem ipsius possessionis Kury titulo impignoracionis cum omnibus ipsarum utilitatibus et pertinenciis universis annotatis nobilibus dominabus et per ipsas earum heredibus et successoribus universis ex racionibus in eisdem literis nostris exinde confectis expressis, prout plenius et lucidius in eisdem continentur, contradiccione prefati Stephani et aliorum quorumlibet non obstante legitimé statui deberent necessario, ad ipsamque statucionem faciendam noster et vester homines necessario sunt transmittendi, pro eo vestram amiciciam presentibus petimus diligenter, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo présente 27*