Nagy Imre: Sopron vármegye története. Oklevéltár első kötet 1156-1411 (Sopron, 1889)

155. /. Lajos király Laczkfi István erdélyi vajda részére Simontornya váráról 1343-ban kiadott adománylevelét új adományképen megerősíti, figyelembe véve különösen ama érdemét, hogy I. Károly király idejében a németektől a Sár máskép Lajtahegyet vissza foglalta, azon Szarvkő várát építtette és az országnak szent István király által megállapított határát visszaszerezte. 1347. jun. 30. Lodovicus dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex, princeps sallernitanus et honoris ac montis sancti angeli dominus, omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris salutem in salutis largitore. Celestis altitudo consilii supra cuncta tenens impérium in excelsis, ad hoc in orbe terrarum regum et principum constituit potestates, ut ipsi levatas in circuitu oculorum circumspectibus illis munificencie dextram porrigant adiutricem, quos devocionis et fidei sinceritas ac alta sanguinis nobilitas merito recommendant. Proinde ad universorum noticiam tenoré presencium volumus pervenire, quod magnificus vir Stephanus voivoda Transsilvanus et comes de Zonuk dilectus nobis et fidelis, ad nostre serenitatis accedens presenciam fidelitates suas et fidelium serviciorum suorum mérita, quibus ipse, ut in sequentibus annotantur, primum glorioso principi domino Karoló quondam illustri regi Hungarie bone memorie patri nostro karissimo, et demum eodem nutu divine pietatis, cui humane fragilitatis racio obviare non novit, debitum exsolvente omnis carnis, nobis ad thronum et coronam regalis fastigii succedentibus studuit complacere et se reddere graciosum utique et acceptum, proponens et declarans, exhibuit nobis quasdam literas nostras patentes super facto universarum possessionum et proprietatum quondam magistri Nicolai filii Johannis filii Hench rectoris civitatis Budensis et specialiter super facto castri Symonturnya vocati, confectas, tenoris infrascripti, petens nostram serenitatem prece subiectiva, ut ipsas Jiteras nostras acceptare et ratificando de benignitate regia