Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egy szőlőültetés alkalmával ásott árokban nagyobb kiterjedésű szenes hamuréteget tártak föl, aminek szomszédságában csontváz feküdt. A csontvázon a munkások egy nyakba való bronzkarikát, karperecet és fibulát találtak, amely tárgyak a terület tulajdonosa, Kugler György jóvoltából a soproni múzeumba kerültek. A csontvázat azonban még akkor széjjelszórták. A nyakkarika sima huzalból való, amelynek egyszerű kapcsos végénél két-két rovátka és ezekkel szemben hengeresen kiemelkedő dísz szemlélhető. A karika még ma is elég rugalmas. A karperec külső oldalából finoman barázdált bütykök domborodnak ki. A kis La Tène fibula szintén igen szép kidolgozású.

1 A nyakperec, az ú. n. torques, a kelták különleges jellemző nemzeti ékszere volt és a fenti balfi lelet csak annyiban tér el az ordódbabótiaktól, hogy tömör középdíszítménye nem szolgál zárótagul. Ezt az teszi természetessé, hogy az ékszer a hátsó részén kapcsolódik. Ugyanilyen jellemző korai típusok a petőházi kardok is. A szereplő vágókés és a nyakperecek meg egyenesen a hallstatti műveltség örökségei. Ezek a tárgyak Petőházán újabb-kőkorszaki rétegbe beásott csontváz-sírokból kerültek elő. Egy ilyen korai La Tène sírlelet a burgenlandi múzeumba is elszármazott. Ez egy kézzel formált omphalosos fenekű kisebb és egy nyaknélküli fazékszerű nagyobb edényből és a velük együtt előkerült egy-két darabra tört ú. n. pecsétlős végű karperecből áll. Ugyanott egy Vulkapordányról előkerült kései változatú Certosa fibulát is találnuk. Mindezek a leletek csontvázas temetők kíséretét alkotják és bizonyos korai formákkal jelzett kulturfokot képviselnek. Érdekes, hogy bár az 1882. évi soproni ásatásokkor és azt megelőzően is feltárt urnasírok a csontvázastemető közvetlen folytatásaként, de elhatárolt külön csoportban állottak, az őket kísérő leletekben lényeges korkülönbséget nem látunk. Ezért kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a kétféle temetkezési mód nem bír különösebben érzékelhető korhatároló jelentőséggel.

2 A halotthamvasztás szokását Márton Lajos illyr átvételnek tartja és ezt az is bizonyítja, hogy Csabrendeken a La Tène temető a régebbi urnatemető közvetlen folytatását képezi. Az urnatemetkezés nem 1 Bella Lajos : Soproni leletekről. Arch. ért. 1890. 72-73. lk. 2 Márton : i. m. 19., 22. lk.