Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

uraknak intézkedései a monostor kifejezett kárára szolgáltak és ezért a király azzal a kiváltsággal ruházta fel az apátságot, hogy a jövőben a király nevében maga válassza meg kegyurát és azt addig tekintsék ilyennek, ameddig akarják. A király kikötése csak az, hogy az illető kegyúr magyarországi birtokos legyen. Ugyanilyen kiváltsággal tüntette ki a király a szentgotthárdi cisztercitákat is.

1 1360-ban — Besenyő Mihály 1342. évi példájához hasonlóan — Lengyel Péter kőszegi várnagy Ukecsen vámmentességet engedélyezett az apátság jobbágyai számára, akik egy híd fönntartását vállalták.

2 Ugyanebben az évben Kálmán győri püspök pedig úgy igyekezett segíteni az anyagi gondokkal küzdő apátságon, hogy a felsőlászlói tized huszadát élete végéig átengedte.

3 Ezek a kiváltságok a gyakorlati élet terén nem mindig valósultak meg. 1357-ben ismét szükségessége mutatkozott annak, hogy Miklós és György királyi adószedők a borsmonostori apátot és jobbágyait a kamarai adó (lucrum camerae) fizetése alól IV. Béla, V. István, IV. László, III. Endre, I. Károly és Lajos királyok okleveleire történő hivatkozással fölmentsék.

4 Az 1342-ben kelt vámmentességi megerősítést pedig úgy igyekeztek a kőszegi várnagyok kijátszani, hogy az apátság Kőszegre terményeket szállító jobbágyait arra kényszerítették, hogy az általuk használt rövidebb utat elhagyva, kerülő úton járjanak, amelyen azután tőlük vámilletéket szedtek. Ezért 1370 február 11 -én Lajos király Himfi Benedek főispánt és alispánt utasította, hogy vegyék oltalmukba János borsmonoston apát jobbágyait és akadályozzák meg az illetéktelen vámszedést.

5 A hivatalos tényezőknek a király utasítására történt intézkedései azonban csak múló sikert eredményeztek. 1371-ben János borsmonostori apát ismét panasszal fordult az illetékesekhez. Előadta, hogy a kőszegi al várnagy a Csép regre tartó jobbágyait arra kényszerítette, hogy ne a szokásos Peresznyén keresztül vezető úton, hanem Szakonyon át menjenek, ahol vámot szedtek tőlük. Azokat pedig, akik nem tudtak, vagy nem voltak hajlandók fizetni, levetkőztették és minden holmijukat elvették. A panaszra Liszkai Pál alispánja, András mester és a szolgabírák január 28-án igazolták, 'Fejér, IX. I. 225., IX. 2. 370. — Kovács i. m. u. o., 4. jegyzet. 8 Nagy, I. 332-333. lk. 4 Nagy, I. 264. 1. 3 Fejér, IX. 3. 174. 1. 5 Nagy, I. 385-386. lk.