Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
volt olyan nagy a megye közönségére, mint az előbb említtetteknél és ezért náluk inkább az egyéni kiválóságokkal rendelkező családtagok szolgabírói szerepéről beszéhetünk. Ha ezeket a családneveket összevetjük az alispáni tisztséget viseltek neveivel, kitűnik, hogy a XV. század folyamán a főispánok előszeretettel választották a volt szolgabírák soraiból helyetteseiket. Jellemző a helyi önkormányzati ismeretek megbecsülésére, hogy a rábaközi alispánok előbb rábaközi szolgabírák voltak. így Potyondi Domonkos 1476-ban még csak rábaközi szolgabíró, 1480-ban pedig Frauenberg Gundersich rábaközi alispánja. Az alispánokon és szolgabírákon kívül a vármegyei törvényszék és közigazgatás ügyeinek intézésében a XV. század folyamán már az esküdtek is résztvettek. Eredetileg a megyei törvényszéken az állandó tagok — az alispán vagy alispánok és szolgabírák — mellett bírótársként szerepeltek az ott megjelent nemesek is. Ezeknek a száma nem volt meghatározva, de mégis többüknek kellett jelenlenni, hogy az ítélőszék tanácskozóképes legyen. Ez a szokás kétségtelenül tumultuózus jelenetek kútfejévé válhatott és ennek következtében igen gyakran állott be zavar a sedriák működésében, mert vagy nem volt elegendő számú bírótárs, vagy túlsók volt az ilyen feladatra alkalmatlan az összegyűlt nemesek között. Ezért az 1440. évi 10. törvénycikk elrendelte, hogy a nemesség minden megyében válasszon az ispán és a szolgabírák mellé az illető megyéből való négy derék férfit, akik ezekkel együtt szolgáltassák az igazságot és állítsák ki az okleveleket. 1 Sopron vármegyében ezt az intézkedést megelőzően jóval nagyobb volt az esküdtek száma, 1429 október 20-án kelt Sopronban az az oklevél, amelyet a király parancsára történt vizsgálatukról állítottak ki Ezdegei Pál volt szlavón bán, András csázmai őrkanonok, alkancellár és Raveni Mihály ítélőmester. A vizsgálat tárgyát a győri püspökök által a soproniaktól beszedett tizedbornak a városban való elhelyezésének és darusításának mikéntje képezte. Negyven szavahihető tanún kívül, akik mind birtokos nemesek voltak, kihallgatták a vármegye négy szolgabíráját és tizenkét esküdtjét is. Ezek nevei a következők: Hermáni Gyüre fia László, Fraknój 1 Holub Józsefi m. 158-159. lk.
