Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
bírói és igazságszolgáltatói, közöttük a főispánok és ezek bírói helyettesei is, kötelesek a király vagy ennek kirendeltje kezébe esküt tenni, aminek a szövegét is megszabta. 1 A királynak ez a rendelkezése tulajdonképpen az egyre jobban függetlenül intézkedő főispánok és alispánhelyetteseik kezét óhajtotta megkötni, akik a főúri liga tagjai sorába tartozván szinte örököltté váló tartományúri hatalom részeseivé és megalapítóivá kezdtek válni. Az 1435. évi második dekrétum különben már csak a megyében lakó nemességről intézkedik. A XIII. században kialakult és XIV. században fejlődött nemesi vármegye ekkor tehát már elérte a fejlődés célját, kirekesztette kebeléből a nem nemes elemeket, amit most már annál könnyebben megtehetett, mert Zsigmond 1405. évi dekrétuma a szabad királyi városok lakosságát önálló országos rendnek nyilvánította. Ennek az 1435-b en határozottan körülírt nemesi közönségnek befolyása az elkövetkezendő ötven esztendőben egyre jobban növekedett. A főispán és a megyei ügyeket intéző alispán kapcsolatainak következtében eleinte a király is a főispánnak küldte rendeleteit, akik azután azokat alispánjaikkal és szolgabíráikkal közölték. Ezek azután jelentést írtak, ha az utasításokat elvégezték. A XIV. század második felétől kezdve azonban lassanként megváltozott a helyzet. A királyi parancsok egyre gyakrabban szólnak közvetlenül az alispánoknak és a szolgabíráknak és ezek végzik mind nagyobb önállósággal a megye igazgatását és a törvénykezést. Ezt az önállóságot Nagy Lajos király megyei törvénykezést jelentőségében alászállító intézkedése ellenére is, tovább fejlesztette a nemesi vármegye közönsége. 1435 után pedig már arra törekszenek, hogy a törvénykezési ügyeket a királyi kúriából ismét visszakapja a vármegye törvényszéke. Ezt a törekvést Mátyás király korában siker is koronázta, amennyiben az 1486. évi nagy törvénykönyv már úgy óhajtotta emelni a megyei törvényszék tekintélyét, hogy kétszeres bírsággal fenyegette meg mindazokat, akik a vármegyétől a királyi kúriához fellebbezve ott is el marasztaltatták . 2 Mátyás király, a legnagyobb magyar renaissance uralkodó és 1 Corpus Juris Hungarici. 1435. II. 1. tc. 2 V. ö. Hóman-Szekfü, III. 388. 1.
