Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A MEGYEI KÖZIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE. 1382—1490. A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS ÖNÁLLÓSÍTÁSA ÉS AZ ORSZÁGOS FEJLŐDÉS. — AZ ALISPÁNOK ÉS A SZOLGABÍRÁK, AZ ESKÜDTEK ÉS NÓTÁRIUSOK. S

OPRON vármegye XV. századi fejlődése az országos politika alakulásának következtében a nagypolitika változásainak volt alávetve. Ez eredményezte azután azt, hogy a megye politikai életére vonatkozó iratok zöme a Sopron városától nyugatra eső területekre és magára Sopron városára vonatkozik. Kétségtelen különben az is, hogy ezekről a területekről, már csak magának a városi hatóságnak fejlett oklevéladói működése következtében is, eseménytörténetileg jóval többet tudunk, mint a vármegye rábaközi és egyéb soproni területeiről. A vármegye középkori levéltára, amennyiben ezt a fogalmat egyáltalában alkalmazni lehet arra az iratgyüjteményre, amelyet az egyes hivatali funkcionáriusok tisztségviselésük ideje alatt a hozzájuk érkezett és az általuk fogalmazott iratokból összegyűjtöttek és amelyet megőrzésre méltónak ítélvén tisztségviselő utódaiknak átadtak, elveszett. A vármegyei kiadványok közül csak azok maradtak fenn, amelyeket egyes magányosok kértek vagy kaptak. Ezek a családi levéltárakban fennmaradt iratok azonban elsősorban magántermészetű, többnyire birtokügyekre vonatkoznak és így a megye politikai és társadalmi életére csak nagyon kevés vagy éppen semmi adatot sem nyújtanak. A megyéhez érkezett királyi rendeletek, főispáni utasítások és azok végrehajtására vonatkozó alispáni és szolgabírói intézkedések iratai — ha egyáltalában ilyenek voltak — csaknem mind elvesztek, vagy valahol lappangnak. Pedig hát a vár-