Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Weispriach Zsigmond a nagy áldozatok árán visszaváltott Sopron városát Frigyes császár kezeire szándékozik játszani. Nem lehetetlen, hogy a király az értesülést a főispáni méltóságot a minden valószínűség szerint az elzálogosítás idejében is továbbviselő Mischullingertől szerezte. A Frigyes császár részéről fenyegető veszély elhárítása végett Mátyás király 1473 október 10-én megparancsolta a soproni tanácsnak, hogy Weispriach embereit minden ingóságukkal együtt távolítsák el a városból, visszatérésüket pedig ne engedjék meg, miután a zálogösszeget ki fogja fizetni. 1 Mátyás király intézkedése következtében a város a két év óta tartó újabb elzálogosítás terhei alól mentesült, de újabb terhet jelentett a lakosság számára, hogy Weispriachnak minden járandóságát, összes évi adótartozásukat meg kellett fizetniük. Erre 1475 január 7-én utasította a király a várost. 2 Az a számos adóslevél, amely ebből a korból maradt fenn a város és a polgárok nehéz anyagi helyzetét, a zálogolással kapcsolatos kizsákmányolásukat igazolja. 3 Sopron város zálogból való újabb kiváltása után ismét Mischullinger Vilmos főispán lett a város kapitánya, akit a soproni tanács egyik 1471 március 12-én kelt okiratában «edel ritter»-nek, nemes lovagnak nevezett 4 és akire ez a megtisztelő elnevezés addigi magatartása következtében rá is illett. Mischullinger főispáni méltóságát 1478-ig viselte, amikor Frauenburg Gundersich váltotta fel. * * * A Mischullinger—Weispriach-korszaknak jelentőségét a Mátyás király és Frigyes császár között kitört háború emeli. A vármegye területén a husziták kiverése, majd pedig Mátyás királynak 1469 elején a Nagy-Szombat melletti Kosztolánynál aratott győzelme után megszűntek az addig oly gyakran megismétlődött rablókalandok. A Frigyes császár és az osztrák főurak között állandósult rossz viszony azt eredményezte, hogy Grafenegg Ulrik 1472-ben végérvényesen Mátyás királyhoz pártolt át, 5 ami számtalan bonyodalomra adott okot, mert Grafenegg Lándzsér várát kapván adományul a királytól, az ehhez tartozó Egered nevű birtok miatt 'Házi, I. 5. 318-319. lk. 'Házi, I. 5. 297-298. lk. 2 Házi, I. 5. 330-331. lk. 5 Huber, III. 113-114. lk. 3 V. ö. Házi, I. 5. VI. 1.
