Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
minőségben írt és reánk maradt levelében nevezte magát. 1 Grafenegg egykori városkapitányának és alispánjának a magyar király által főispánná való kinevezése, annak a következménye volt, hogy Mátyás a Frigyessel csaknem állandóan szembehelyezkedő Grafeneggékre, magyar és német híveikre támaszkodott. Ez eredményezte a Bazini és Szentgyörgyiek behódolását és következésképpen a Kanizsaiak és az Ostffyak sopronmegyei elejtését. Mischullinger Vilmos soproni főispánná való kinevezése azt jelentette, hogy a vármegye élére most elsőízben egy nem magyar talajból kinőtt egyéniség került. Mischullinger osztrák volta, Grafeneggel való kapcsolatai azt a bizonytalan érzést kelthetik a szemlélőben, hogy Mátyás király részéről egy politikai balfogással állunk szemben. Ezt az érzést később Weispriach Zsigmondnak, Frauenburg Gundersichnek és Weispriach Andrásnak a fölkarolása és soproni főispáni méltóságba emelése csak megerősítette. 2 Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Mátyás királyban ekkor már megérlelődhettek a Frigyes császárral szemben a jövőben követendő politikai irányelvek és tervei véghezvitelének első fázisát jelentette, hogy az osztrák urak körében igyekezett magának híveket szerezni. Hogy azután ezek hűsége a magyar főispáni méltóságban hogyan szolgált az ország ügyeinek előnyére és Mátyás renaissance beállítású fejedelmi lelkületének uralkodói célkitűzéseit mennyire vitték előbbre, a megye 1465-től 1490-ig terjedő története igen szépen illusztrálja. Az új főispán és városkapitány első feladatai sorába tartozott, hogy a Török Ambrus és Ostffy László egészen magyaros színezetű politikájának következtében háborgó osztrák zálogbirtokos urakat megnyugtassa és engedékenységre bírja. Ez neki, mint született németnek, sokkal jobban is sikerült, mint a Szentgyörgyiekben, Sibenhirtterben és az egyéb zálogos urakban csupán csak jogbitorlót látó Kanizsai—Ostffy tábornak. Sibenhirtter már 1465 május 13-án értesítette a soproni tanácsot, hogy irányukban jóindulattal fog viseltetni, noha a Török Ambrus által okozott kár, 'Házi, I. 5. 206. 1. 2 Házi, I. 5. V-VI. lk.
