Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

aranyat elő tudták teremteni. A gráci föltételek ezenkívül azt is kikötötték, hogy az egyességet a pápának is meg kell erősítenie, ami csak 1463 május 7-én történt meg, úgyhogy a végleges békekötést, amelyről a császár követei a magyar király követeivel Sopronban tárgyaltak, csak május vége felé tudták nyélbeütni. A békeokmányokat 1463 július 24-én cserélték ki Bécsújhelyben Frigyes és Mátyás meghatalmazottjai.

1 A Frigyes és Mátyás között létrejött békeszerződésnek Sopron vármegyét az általánosságon kívül is érdeklő pontjai voltak. Sopron város zálogból való kibocsátása a környező falvaknak magyar fennhatóság alá való jutását jelentette. Az 1463 július 19-én aláírt szerződés hetedik pontjának ez a kikötése kétségtelenül nyereséget jelentett. Nem volt ilyen örvendetes azonban az első pont. Ennek értelmében Frigyes császár és örökösei Fraknó éa Kabold várakat tartozandóságaikkal együtt teljes joggal és háboríttatlanul bírják továbbra is. Itteni jobbágyaik ügyét nem a megyei hatóság, hanem a császár és az ő örökösei által kinevezendő bírák fogják intézni, kivéve a dézsmára és az egyházi dolgokra vonatkozó megállapításokat. A török elleni általános hadjáratban ezek a jobbágyok is, úgy, mint Magyarország többi lakosai is, részt fognak ugyan venni, de csak a császár előzetes megkeresése és rendelkezése után. Frigyes halála után azonban az akkori magyar király ezeket a várakat és jövedelmeket negyvenezer aranyforintért visszaválthatja.

2 Ugyanakkor egy másik, jobban részletező bizonyságiratot is kiállítottak. Ennek során Frigyes császár előadta, hogy miután Mátyás király a vele kötött békeszerződést helybenhagyta és kötelezte magát, hogy őt és örököseit Fraknó, Kabold, Kismarton (ferream Civitatem), Kőszeg és Rohonc várak és városok és ezek tartozékai háborítatlan birtoklásában, az említett szerződés feltételeinek megtartásával, meghagyja. Különösen kiemelte a császár, hogy Mátyás ezeket az uradalmakat nem engedi, az azokhoz különösen jogot tartó Garai Jób, valamint Kanizsai László és testvérei vagy azok örökösei esetleg engedményesei által zavartatni. Kilátásba helyezte, hogy ezekre nézve az egykori birtokosokkal barátságosan meg fog egyezni. Kijelentette továbbá, hogy az ő magyarországi 'Huber, III. 29-30. lk. 2 Teleki József gróf : Hunyadiak kora Magyarországon. XI. 64 — 70. lk.