Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Amíg Weitraher Rákoson és Keresztúron, amely elsőt eredetileg a győri püspöktől, a másodikat pedig a Kanizsaiaktól bírt zálogba,

1 ekként zavarta a közbiztonságot és a nyugodt életet, addig a megye déli részein ismét cseh és német zsoldosok fészkelték be magukat. Ezek központja az ismét elfoglalt Csepreg volt. Csepreg zsoldosok kezébe kerüléséről nincs adatunk. Valószínű, hogy az itteni várban a Kanizsaiak és később lehetséges, hogy Frigyes császár is zsoldosokat tartott. Nankenreuter Nabukodonozor 1454. évi Hunyadi általi kifüstölése után hihetőleg a Kanizsaiak emberei tartották a várat, hogy ezektől hogyan került az 1457-ben és talán már 1456-ban is itt hatalmaskodó Spatin Vankó huszita zsoldoskapitány kezeibe, adatok hiányába ma még nem tudjuk. Lehetséges, hogy Csepreg ismételt huszita kézre kerülése összefüggött a Frigyes császár ellen 1457 májusában támadt stájer felkeléssel. A felkelők májusban Cilii városát elhagyták és ekkor a császár minden oldalról nagy sereget gyűjtött egybe a hűtlenek megfenyítésére.

2 Ekkor kerülhettek talán az V. László pártiak Csepregre, annak védelmére, mint zsoldosok. A vármegye lakossága csakhamar szembe találta magát a csepregi kalandorokkal. Sopron vármegye közönségének 1457 május 19-én Sajtoskálon kelt, Sopron városához intézett egyik leveléből tudjuk, hogy Szopori György nemes embert is elfogták és marháit is elhajtották. Csepregi fogságból való kiszabadulása után Szopori a vármegye segítségét kérte a marhák visszaszerzése ügyében. Ezek közül egyet Péter soproni mészárosnál találtak meg, amit a városbíró le is foglalt.

3 Nyilvánvaló, hogy a zsoldosok az állatokat eladták. Spatin Vankó csepregi kapitány a várossal is ellentétbe kerülhetett, mert 1457 július 25-én kelt levelében arra kérte a soproni tanácsot, hogy a hozzájuk küldött Vilmos nevű embere szavainak higyjenek.

4 Spatin Vankó, mint László király zsoldoskapitánya, természetesen kapcsolatban állott a macskakőiekkel.

5 Jobbágyok és polgárok kölcsönös fogságbavetése napirenden volt az előző, mint a következő években. Ezeknek a részleteknek ismertetése azonban túlhaladnák a megyetörténet összefoglaló előadásának szempontjait. Ezeket majd az eljövendő részletkutatások fogják fel1 Nagy, II. 400. 1. jegyzete. 4 Házi, I. 4. 210-211. lk. 2 Házi, I. 4. 182-183. lk. 5 Házi, I. 4. 215-216. lk. 3 Házi, I. 4. 185. 1.