Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A kis király — Ciliéi Ulrik tanácsára — Beszterce örökös főispánjává, azaz grófjává, országos kapitánnyá és a királyi jövedelmek kezelőjévé nevezte ki. Ezzel az ország kormánya forma szerint továbbra is Hunyadi kezei között maradt. Ezt igazolja, hogy bizalmasa Vitéz János, főkancellár lett. 1 V. László királyként való elismerése és volt gyámjának, III. Frigyesnek Magyarország területén zálogjog címén való további birtoklása Sopron vármegye szempontjából az immár több mint egy évtized óta 1441 februárjától fennálló állapotoknak a megmerevítésével volt egyenlő. Sopron városnak és a zálogbavetett megyei területeknek III. Frigyes kezeiből való kiszabadulása 1463 júliusában következett be, amikor nagy anyagi áldozatok árán Mátyás király a bécsújhelyi békében rendezte a kérdést. Az elzálogolásnak az elmúlt első időszakát kétségtelenül a törvénytelen birtoklás korának kell tekintenünk. A második korszakot ezzel szemben a kölcsönös megegyezésen alapuló helyzethez való idomulás jellemzi. Ez a fordulat nem jelentett a megye története szempontjából nagymérvű változást. A megye életét most is elsősorban az örökös katonai készültség jellemzi. Frigyes németjeinek egymásközti versengése, a felfogadott cseh zsoldosoknak rablólovag szintre való süllyedése a lakosság békéjének állandó megzavarását jelentette. Magyar részről a vármegye belső ügyeinek legfőbb intézője, alispánjai és egyúttal sárvári várnagyai, Dalkai Miklós és Vági Dénes révén, Rozgonyi Radnót székely főispán volt. Hozzá hasonló nagy befolyása volt Kanizsai Imrének is, aki kapuvári várnagyai révén intézkedett. A főispán Rozgonyi Radnót volt, nincs kizárva azonban — amint már jeleztük —, hogy Kanizsai Imrével közösen gyakorolta hatalmát. Rozgonyi Radnótnak a főispánkodástól való megválása az V. László király halála, 1457 november 23-a után beállott változásokkal függött össze. Ennek pontos időpontját nem ismerjük, de az alispáni tisztek viselésében beállott változásokon kívül távozását az is igazolja, hogy 1458 november 6-án Sárvárott, tehát a Rozgonyiaktól visszaszerzett Kanizsai-birtokon kelt levelében Kanizsai Imre Zala, Vas, Sopron és Zemplén vármegyék kapitányának nevezi magát. 2 Kétségtelen, hogy az országrészek kapitányságokra való 1 Hóman-Szekfű, III. 301-302. lk. 2 Házi, I. 4. 321. 1.
