Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

azonban simán a dolog, mert Zlibovi Bronisius ellentmondott. Ennek ellenére azonban a vasvári káptalan 1444 november 14-én beiktatta a régi tulajdonosokat.

1 Ugyanezidőtájt, vagy talán már előbb kapták vissza a Kisfaludiak is a két lengyeltől eladományozott birtokukat.

2 Az 1441-ben megadományozott Pálóczi Simon és Guti Ország Mihály Sopron és Vas vármegyék védelmét és közigazgatását a familiárisaik sorából kikerült várkapitányokra bízták. Bedlovai János rákosi várnagyságáról csak egy oklevelünk beszél. Nagyon valószínű, hogy ez az Ulászló párti úr nem sokáig tarthatta magát Rákoson. Az Erzsébet és Ulászló közötti feszült viszonynak következtében a német királynak a gyermek V. László révén behódolt területek és Ulászlót elismerő keleti és déli megyerészek között csaknem állandó, kisebbszerű háborúnak beillő állapotok uralkodtak. 1442 szeptember havában azután sikerült országos fegyverszünetet kötni és a békére nézve is alapot találni.

3 Az országos fegyverszünetet, amint láttuk, Pálóczi Simon soproni főispán a Sopron városi tized behajtására sietett felhasználni. A tizedet Ulászló parancsára zsold fejében kellett felhasználni.

4 Röviddel ezután Erzsébet királyné és Ulászló király Győrben megegyeztek és ünnepélyesen december 13-án aláírták a békekötésre vonatkozó oklevelet. December 18-án pedig Erzsébet királyné rövid betegeskedés után meghalt. A László-párti vezérek azonban ekkor sem hódoltak meg Ulászlónak, hanem 1443 márciusában Frigyes királyhoz fordultak, aki örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy Magyarország ügyeibe avatkozzék. Cesarini bíboros, a szentszék követe, akinek célja a török elleni hadjárat volt, 1443 nyarán rábírta a feleket a tényleges birtoklás alapján való kétévi fegyverszünet megkötésére. A fegyverszünet megkötése azonban csöppet sem gátolta Frigyesek soproni és vasmegyei térfoglalási törekvéseit, úgyhogy a megyei várkapitányoknak állandóan készenlétben kellett lenniük. Az országos fegyverszünetnek azonban volt annyi hatása, hogy az egyes kapitányok 'Nagy, II. 306. 1. jegyzete. — Oklevélmásolatok: 450. sz. — Eredetije a Viczay-Ievéltárban Hédervárott. 2 V. ö. Oklevélmásolatok, 443. (1442), 447., 451. (1444.) sz. mind a három eredetije a Kisfaludy-család levéltárában. 3 Huber i. m. II. 491. 1. 4 Nagy, II. 310-311. Ik.