Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

levelet nyertek el azon főurak számára, akik karácsony napjáig és azon nemesek számára, akik egy év leforgása alatt a király színe előtt személyesen tesznek hitet hódolatukról. Ezzel a közkegyelemmel kapcsolatban Zsigmond megsemmisítette a felkelés tartama alatt a kegyelembe részesültek rovására tett minden intézkedését és az ő javaikból bárki számára tett birtokadományát. Végül pedig teljes biztosítékot adott ezeknek az uraknak korábban kapott adománybirtokaik és zálogosbirtokaik további zavartalan élvezetére és birtoklására. Viszont a békeegyezség ellenére is tovább harcoló, fosztogató és gyújtogató, a felajánlott kegyelmet visszautasító felkelőkkel szemben a legszigorúbb büntetést helyezte kilátásba. Ez a kegyelemlevél 1404 február 18-án kelt és a pozsonyi országgyűlésen törvényerőre is emelkedett. * * * A Kanizsaiak-korszaka az országos politikában végetért. Maga a prímás később visszanyerte ugyan Zsigmond kegyeit, egy-két kisebb adományban is részesült, de királya bizalmával együtt kancellári méltóságát és Esztergom várát is örökre elvesztette. Vagyonukat, akárcsak a Szécsieknek, Bebekeknek, Csákiaknak, Bánfiaknak és Szécsényieknek, nekik is sikerült megmenteniük, de már nem tudnak többé lépést tartani a Garaiakkal és a Kórógyiakkal, Marótival és Ciliéivel.

1 Mégis, ha vezető szerephez az országos politikában hosszú ideig nem is jutottak, vezető szerepüket Sopron vármegyében továbbra is megtartották. Kitűnik ez abból is, hogy amikor a fogságából megszökött Vencel cseh királlyal cimboráló Vilmos és Ernő osztrák hercegek fegyveres megfenyítésére gondolt a király 1405 végén és 1406 elején, Kanizsai István vezérletével magyar csapatokat küldött Vilmos herceg tartományába.

2 Ausztriában a magyarok hat hétig pusztítottak. Számos falut felgyújtottak, kifosztották a lakosságot és igen sok gyermeket és férfit fogságba hurcoltak.

3 Vilmos osztrák herceg 1406 tavaszán nem késett visszaadni a kölcsönt. Seregeivel elfoglalta Kismartont, Lékát és Nezsidert és a lakosok közül sokakat, akikre rábizonyult az osztrák területen való hadviselés, levágatott és fel1 Hóman-SzekJŰ, III. 219-223. lk. 3 Huber i. m. II. 336. 1. 2 Hóman-Szekfű, III. 225. lk.