Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A teljes kiegyezés és kiengesztelődés jeléül Zsigmond király a nyugati határok védelmét a trónkövetelő Vilmos osztrák herceggel szemben, aki néhány határszéli várat elfoglalt, Kanizsai János prímásra, Kanizsai Miklósra és Istvánra bízta.

1 Ezek az osztrák törekvések 1401-ben már nem voltak újak és főleg a Németországban érdekelt Luxemburg-család viszályaival függtek össze. Lehetséges, hogy Zsigmond király Sopron városnak megerősítésére célzó intézkedései ezzel a hamu alatt parázsló veszéllyel függtek össze. 1397 májusában János győri püspöknek parancsolta meg a király, hogy a soproni polgároknak a kiváltságleveleik értelmében a város erődítményeinek kijavítására fordítandó sopronmegyei dézsmahuszadot adja ki rendesen.

2 Augusztusban pedig a soproni polgárok kérésére a soproni harmincad jövedelemből a további intézkedésig évi kétszáz forintot engedélyezett a város falainak és árkainak jókarbantartására.

3 Ezek a védelmi intézkedések valóban nem voltak a túlzott óvatosság megnyilvánulásai, mert 1397—1398 fordulóján csakugyan történtek kísérletek a megye nyugati területeinek elszakítására. Zsigmond király két 1398 április 14-én kiállított oklevele enged ezekre következtetni. Az egyikben felhatalmazta Kanizsai Miklóst Sopron, Vas és Zala vármegyék főispánját, hogy a borsmonostori apát familiáriásaitól, Répcefői Perlep fia Jenseltől és társaitól, akik mint árulók az osztrákokkal titkos összeköttetésben állottak, minden jószágukat elvehesse.

4 A másik oklevélből kitűnik, hogy az osztrákokkal cimboráló soproniak vezetője ismét egy Nagymartoni volt, akárcsak 1370-ben. Zsigmond király ugyanis Fraknó várát néhai Nagymartoni Pál fiaitól és örököseitől elvette, mert a várat egy Lyncher nevű hűtlenség bűnébe esett németre bízta. Ez a Lyncher német fegyvereseivel ellenséges módon viselkedett és a környékbeli nemes urak biztonságát veszélyeztette. A Nagymartoniaktól gyámjuk bűneiért elvett várát Zsigmond király a Kanizsaiaknak adományozta.

5 Az osztrákokkal való ellenségeskedések komolyabb formát 14011 Fejér, X. 4. 75., 77. lk. 4 Nagy, I. 529-530. lk. 2 Házi, I. 1. 250-252. lk. 5 Nagy, I. 530-533. lk. 3 Házi, 1.1. 253-254. lk.