Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

az uradalmak és várak szervesen illeszkedtek be az 1388 óta Kanizsai kézen lévő, akkor Sopronmegyéhez számított Borostyánkő,

1 az 1390-ben nyert Sárvár és Sziget mezőváros

2 és a többi hatalmas megyebeli és határos Kanizsai uradalmak tömbjébe. Csepreget és Lékát Kapuvárral és 1393-ban vett Oszloppal

3 együtt megszervezve a megye minden tekintetben legnagyobb birtokosai lettek a Kanizsaiak, akik közül Miklós soproni főispán politikai állásfoglalása 1401-ben a megye nemességét is Zsigmond királlyal szembehelyezte. Kanizsai Miklós és testvérei azok közé tartoztak, akik Zsigmond uralmával nem igen voltak megelégedve. Lackfi Istvánnak és családjának, Kis Károly fiával, Nápolyi Lászlóval való tárgyalásai már-már kirobbantották a szerencsétlenül végződött nikápolyi csata után külföldön utazgató Zsigmond elleni összeesküvést, amikor Nápolyi Lászlónak a törökkel való szövetségkötése minden jobbérzésű keresztényt és hazafit Zsigmond pártjára vont. Ifjabb Lackfi István, Nagy Lajos halála óta mindezideig Zsigmond leghűségesebb emberei közé tartozott. Nagy szerepe volt Zsigmond trónrajuttatásában és a király őt találta legalkalmasabbnak a nádori méltóság viselésére. A Garai-párt erejének növekedésével 1392-ben távoznia kellett a nádori székből, hogy helyét Jolsvai Lestáknak adja át. Ennek ellenére Zsigmond király nagyrabecsülését továbbra is megtartotta, úgy hogy a király a nikápolyi csata idejére is egyik országos helytartónak szemelte őt ki. Csáktornyai Lackfi István, azonban csalódott Zsigmond királyban és annak az ország és a családi élet szentségét is sértő életmódjában. Hű maradt azonban Nagy Lajos leányához és eltávozott nagy királya végső akarata következtében nejéhez is. A nikápolyi vereség következtében Lackfi István úgy látta, hogy eddigi politikája helytelen volt és ezért meghasonulva önmagával, elhagyta királyát és az őt évek óta hívó és csalogató Nápolyi László pártjára állt. A nagytekintélyű főúr állásfoglalásának és Zsigmond detronalizálásának hírére országszerte felütötte fejét az Anjou-párti mozgalom. A kormányhatalmat a Garaiak és a Bebekek ragadták magukhoz. Velük tartott Kanizsai Miklós is, aki Szécsi Miklóssal együtt az Anjou-párt szlavóniai híveit megfuta1

Csánkf, II. 712-731. lk. - 01. Neo. Reg. p. 621. no. 24. 2 Nagy, I. 498- 500. lk. 3 Nagy, I. 512-514. lk.