Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nem ismerjük, de feltehetjük, hogy az 1286-ban szereplő négy Susláni testvértől származnak. Az 1286 június 13-án kiállított oklevélben — amely szerint Simon comes egyrészt Wolflo soproni bíró, másrészt a Suslániak között tartozás következtében támadt viszályt békésen elintézte, — a négy Susláni neve : Csomaisz (Tschomaiz) fia Miklós, Egyed, István és Fülöp.

1 A család tehát már a XIII. század végén legalább négy ágra bomlott. Ez magyarázza meg, hogy a később szereplő családtagok egymáshoz való vérségi viszonyát nem igen lehet tisztázni. 1368-ban Csepregen három Susláni ág szerepel. Ezek Susláni Eberhard fiai, Hovadun és István, Susláni Tonkard fiai, János és Miklós, továbbá Susláni Konrád fia Sigfrid.

2 A család tagjai ekkor már mind németes neveket viseltek. A Süttöriek (Sejteriek) első ismert tagjai 1313-ban említtetnek. Ekkor Süttöri (de Sehter) Mike és Süttöri Sur comes Osli-nembeli Imre fia Lőrinc, a későbbi Kanizsai Lőrinc hegykői várnagy előtt több hegykői, sarródi és széplaki birtokos társaságában választott bírók voltak Múzsaji Pósa megölésének ügyében.

3 Hosszú hallgatás után a csepregi tanúskodás jegyzőkönyve beszél ismét a Süttöriekről. 1368-ban Csepregen Süttöri Egyed fia Márton, Süttöri Demeter fia János

4 és Süttöri János fia Jakab voltak jelen.

5 A Damonyaiakkal, Lócsiakkal és Nigvándiakkal rokonságban álló Szelesteiek nevük után ítélve, vasmegyei birtokosok voltak. Sopronban is kellett azonban valaminő birtokaiknak lenni, amiket valószínűleg hitbér és jegyajándék címén kaphattak meg. A Szelesteiek általában ilyen ügyekben voltak érdekelve a század egész folyamán. 1308-ban Szel estei Veez Miklós Damonyai Pál Maristella nevű leányának, Szelestei Gurk özvegyének hitbérét adta vissza a Damonyaiaknak.

6 Ilyen hitbérügyeik a Nigvándiakkal és a Lócsiakkal is voltak. 1396 szeptember 24-én a vasvári káptalan előtt Szelestei Gurk fiai, Miklós és János a Ligvándiakkal és rokonaikkal együtt nyugtatták Lócsi Pétert és Mihályt, hogy ezek déd- és nagyanyjuk hitbérét és leánynegyedét kiadták.

7 A Szelesteiek sopronmegyei birtokos volta mellett szól az a tény, hogy 1368-ban Csepregen Szelestei Pál fia 1 Hazai okmánytár, IV. 69 70. lk. 2 Nagy, I. 377. 1. s

Nagy, I. 76. 1. 4 Nagy, I. 374. 1. - Házi, 1. 1. 12. (30. sz.) 6 Nagy, I. 375. 1. 6 Nagy, I. 70. 1. 'Nagy, I. 524-525. 11.