Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egyéb módon szerzett birtoka volt Ebergőc, ahonnan leszármazottjai nevüket vették. Ebergőci Jekul 1309. évi vásárlási szerződésével unokái 1377-ben kétségtelenül a Sopron város tulajdonába átment balfi birtokot akarták saját maguk számára nem éppen egyenes úton megszerezni. A per megindítása előtt Ebergőci András azonban úgylátszik már meghalt és így azt csak Ebergőci János viselte. A győri káptalan 1378 május 12-én kiállított bizonyságlevele szerint Szepesi Jakab országbíró Ebergőci Jánost Sopron városával szemben Balf birtok ügyében indított perében makacsság fennforgása miatt a birtok becsértékének erejéig elmarasztalta. A város azonban ezt a büntetést elengedte, oly feltétel alatt, hogy Ebergőci János a város kiküldöttének három kiváltság- és egy pátens-oklevelét, amelyek Balf birtokra vonatkoznak átadja és megígéri, hogy nyolc napon át a várost saját költségén fogja szolgálni bármely ügyes-bajos dologban és máskor is készségesen fog Sopron városa rendelkezésére állni.

1 Ebergőci János fiairól, Mihályról és Tamásról a századfordulón, mint ebergőci birtokosokról van tudomásunk.

2 Várjobbágyi eredetű család volt a Gyóróiak zálogkölcsönügyletek és egyéb ügyeik révén már jólismert családja is, akiknek őseit IV. László vette ki a soproni vár kötelékeiből és nemesítette meg. 1335-ben, amikor Druget Vilmos nádor vizsgálatot tartott a soproni várjobbágyok és viszonyaik felett, a Gyóróiakat, miután bemutatták nemeslevelüket, továbbra is meghagyta nemesi jogaik és szabadságaik élvezetében. Erről a Sopronban 1335 augusztus 3-án tartott generális congregació alkalmával kiállított oklevél is tanúskodott.

3 A családi birtokok felosztása 1340-ben Gyórói Bálint halála után következett be.

4 A család birtokai egyrészének idegen kézre kerülését és elzálogosítását nagymértékben Gyórói Bálint fia Jánosnak Gyórói István fia Demeter által való meggyilkolása eredményének kell tekintenünk.

0 * * * 'Házi, I. 1. 177-179. lk. 2 Nagy, I. 637. 1. 3 Hazai okmánytár, III. 126. 1. 'Nagy, I. 157-158. lk. 5 V. ö. Nagy, 193. 1.