Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

lévő négykerekű malmukat Lőrincnek, Péternek és Máténak zálogba adták.

1 A Damonyaiak, akiket Kisdamonyaiknak is neveztek, a karakói várbirtokok visszaszerzésének alkalmával nagy bajba keveredtek. A várbirtokok visszaszerzésére kiküldött királyi ember Ugodi Cseh Csenik mester jobbágyoknak, nem pedig nemes embereknek vélte őket. Ez ellen Chene fia Lóránt, Alber fia Alber és fiai Pál és Benedek, továbbá Ipoch fiai, Péter és Miklós, valamint unokái, Péter fia Nagy István és Miklós fia Bede Miklós tiltakozásukat jelentették be. Nagymartoni Pál országbíró az igazság kiderítésével a vasvári káptalant bízta meg. A káptalani kiküldöttek a helyszínen tudakozódtak, amikor is kiderült, hogy «a legszentebb király — Szent István — ideje óta sohasem voltak várjobbágyok, hanem mindig szabad és harcos nemesek», amit a környék szomszédos nemesei és nem nemesei mind egyöntetűen állítottak. Erre azután nemességüket István mester királyi speciális nótárius és procurator útján Károly Róbert is elismerte, amiről 1335-ben — ugyanakkor, amikor a Gyóróiak nemességét is elismerték — oklevelet is állítottak ki. Ezt az oklevelet 1341 június 25-i kelettel ellátva, a Damonyaiak kérésére a király átírta és ismét kiadta.

2 A század közepén a családi birtoknak további aprózódása is bekövetkezett. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1353-ban Damonyai István fia Zongor, István rokonait, Damonyai Miklós fiait, Pált és Mihályt az ő damonyai birtokának a használatától tiltotta.

3 Ezen oklevél tanúsága szerint rossz viszonyban lévő Damonyaiak 1354 január 28-án a király titkos kancellárja előtt a Repcén lévő malmuk használatára nézve kiegyeztek. Az egyezség értelmében Damonyai Miklós fiai, Pál, Mihály és a még kiskorú Péter átengedték a Damonyai István hasonló nevű apja által az ő apjuknak elzálogosított malom egyötödét, valamint a hasonlóképpen elzálogosított damonyai birtok kétötödét. A többi részt Miklós fiai még tizenöt évig zálogban tarthatták és a terminus lejártával István fia István tizenhat széles 1 Nagy, I. 73-74. 1. 2 Nagy, I. 162-165. I. 3 Oklevélmásolatok: 96. sz. — Eredetije a Rumy-család levéltárában. M. Nemzeti Múzeum. Sopron vármegye története. 47 737