Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
melletti Pomogyon is volt birtokuk. Hogy-hogy mint, nem tudjuk, tény azonban, hogy a Nagymartoniak egyszercsak a Büki Tiván és Büki János fia Mihály pomogyi birtokára is rátették a kezüket. Ezek egy 1367. évi oklevél bizonysága szerint törvényes úton vissza akarták foglalni pomogyi és két ikkai birtokukat, de ennek Nagymartoni Német Miklós és fia, Jensel prokurátora, Geresdi Domonkos ellentmondott. Ellentmondásuk okának előadása végett a nádori törvényszék elé idézték a Nagymartoniakat, de ezek az egymásután háromszor kitűzött terminus egyikére sem jelentek meg. Ekkor szokás szerint három helyen kihirdették a megidézést. A Nagymartoniak azonban erre sem járultak a nádori törvényszék elé. Garai Miklós nádor ekkor, 1377 május 16-án megbízta a vasvári káptalant, hogy a Bükieket Pomogy és a lajtamenti két, Ikka nevű birtokok felébe iktassa be. Nagymartoni Német Miklós azonban ezt az ítéletet már nem érte meg, mert még a harmadik idézés idején meghalt és így az már csak fiát, Jenselt érintette. 1 Láttuk hogy egy 1363. évi oklevél szerint a Potliak vagy Petőfalviak a Bükiekkel egy meg nem nevezett nevű közös nemzetségből származtak. A család története különösen Büdöskút nevű birtokuk körül forgott és erre vonatkozó irataik a középkori birtokszerzés jellemző darabjai közé tartoznak. A Potliak szereplésére az első, más családi vonatkozású megyei adatok 1331-ből ismeretesek. Ekkor ugyanis Petőfalvi (Pothlensdorfer) Merth fia Pál, hitbérére és hozományára nézve kielégítette Miklós fia, Bertalan özvegyét, amennyiben ennek a Margit asszonynak a győri káptalan előtt tíz márkát fizetett. 2 A Potliak házasság révén a Frankóiakkal is rokonságban voltak. Potli Pál anyja, Erzsébet asszony ugyanis első férjének, Frankói Frank fia Jánosnak a halála után Potli Merthez ment feleségül. Ettől származott a Pál nevű fiú. Ez az Erzsébet asszony az első ura, Frankói János után őt hitbére és hozománya fejében illető részt 1342-ben kapta meg Frankói Gős fiaitól, Mihálytól és Jánostól. A neki járó rész kielégítéséről a vasvári káptalan előtt 1342 július 2-án nyugtatta a Gős fiakat. 3 Rokonságban voltak ezenkívül a l Nagy, I. 125-126. lk. 3 Nagy, I. 425- 434. lk. 2 Nagy, I. 170. 1.
