Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
szerzési törek vései Árpás és Sobor körül csoportosultak. Mórichidai Móric bakonyi ispán fiai közül Simon örökölte a dunántúli birtokokat. A Mórichidaiak a Sopron és Győr vármegye határán lévő Árpás nevű birtokukkal kapcsolatban a bakonybéli bencés apátsággal, amelynek régtől fogva voltak ott birtokai, ütköztek többízben össze. 1322ben Jakab bakonybéli apát Mórichidai Móricot az árpási révjognak és a szili vásárjognak elfoglalásától tiltotta. 1 1335-ben János apát Mórichidai Móricot és szomszédjait a bencések árpási birtokának elfoglalásától tiltotta. 2 A Mórichidaiak a birtokra nézve azután egyeztek ki az apáttal, hogy bérbevették. Szigfrid pannonhalmi apát előtt 1356-ban Mórichidai Móric fia, Simon, Péter bakonybéli apát jelenlétében kijelentette, hogy ámbár az előző apáttal való egyezség folytán az apátság Árpás birtoka után évenkint egy bécsi széles dénármárka haszonbért fizetett, most minthogy a birtokra továbbra is szüksége van, kötelezi magát, hogy ezentúl ennek kétszeresét fogja adni és ha a kitűzött időben a fizetést elmulasztja, négy márkát fog fizetni. Kikötötték továbbá azt is, hogy az árpási jobbágyok az apátnak a szokásos tizedet továbbra is tartoznak fizetni. 3 Mórichidai Simon azonban nem tartotta meg a szerződést. Pál bakonybéli apát 1366 augusztusában arról panaszkodott a király előtt, hogy Mórichidai Simon, aki az apátság árpási birtokát a malommal együtt bérben «feudaliter seu conductive» birja, éveken át megakadályozza őt a tized szedésében, sőt a Szent András tiszteletére 1366 körül épült templomot is lebontatta és a köveket elhordatta. 4 A király ezért a pannonhalmi konvent által maga elé idéztette a vádlottat. 5 Az ügy elintézését nem ismerjük. Valószínű, hogy a felek kibékültek, mert 1375-ben még mindig a Mórichidaiak — Simon fia, János és István — kezén találjuk Árpás birtokot, sőt a ki nem fizetett bérösszeg ekkor már felszaporodott tizenkét márkára, illetőleg a szerződés sze1 Nagy, I. 88-89. lk. 2 Nagy, I. 136-137. Ik. z Nagy, I. 261-263. lk. 4 Sörös Pongrác: A bakonybéli apátság története. I. 106. 1. t>Nagy, I. 368. 1.
