Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

vagy birtoknak a neve Gobornuk, Garabonuk alakban fordul elő az oklevelekben. Ma már mint önálló helység nincs meg. Stessel József szerint bizonyos arányban a Nagymartoniak Veperd falujához és az Atyinaiak Szentmárton, Lók és Lackenbach falvakból álló területéhez kapcsolták.

1 A faluban előbb az Atyinaiak voltak birtokosok. 1358-ban azonban János fia, Péter a maga és fia, István nevében, ugyancsak János fia, Miklós és András, Hontul fia, Mihály, Dániel fia, Péter, János fia, István, Miklós fia, Péter mindnyájan garabonuki nemesek azt jelentették a pozsonyi káptalannak, hogy ők felső-garabonuki birtokukat háromszáz bécsi dénármárkáért Nagymartoni Lőrinc fiának, Miklósnak eladták.

2 Ezt a Nagymartoni Miklóst Szepesi Jakab országbíró előtt Szabó Péter, Atyinai Lőrinc fiainak, Péternek és Lászlónak megbízottja hatalmaskodással vádolta, mivel az 1375-ben erőszakkal rátört ezeknek gobornoki birtokára és onnan az összes terményeket elhordatta. Az országbíró végrehajtatta a törvényes megidézéseket, de Nagymartoni Miklós egyikre sem jelentkezett, még a három helyen, Sopronban, Kőszegen és Csepregen kihirdetettre sem. Ennek következtében az országbíró 1377 május 30-án fej- és jószágvesztésre ítélte, mégpedig kétharmad részben a bíróság, egyharmad részben a felperesek javára.

3 Az ítéletnek azonban minden jel szerint nem szereztek érvényt, de azt, hogy Nagymartoni Német Miklós miképpen egyezett ki az Atyinaiakkal, nem tudjuk. * * * A Héder nemzetségből, amelynek leghatalmasabbra emelkedett ága a Koszegi-csûkà volt, még két Sopron megyében is birtokos családot különböztetünk meg. Ezek a Héderváry- és a /Có'cs^í-család voltak. A Héderváry-család korunkban Sopron megyében szereplő egyik tagja, Héderváry Dezső 1326 és 1330 között a megye főispáni méltóságát is elnyerte. Ennek a Héderváry Dezsőnek, akinek birtokait, mivel 1316-ban nem csatlakozott a Kőszegiek lázadásához, a pártütők el1 Stessel : Régi föld- és vízrajzi adatok. Századok, 1904. 244. 1. 2 Fejér, IX. 2. 707. 1. %

Nagy, I. 434-440. lk. 46* 723