Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Gatal-nembeliektől a birtokot. Kereseti jogát Gatal fiaival szemben 1301 november 29-én rokonaira, Arnoldra és Mihályra, ruházta át.

1 A soproni Gatalok Feketeváros környéki birtokszerzéseiket zálogbirtokok megszerzésével igyekeztek növelni. 1332 táján a sopronmegyei Gyanur fiak széki, csákányi (ma Fehéregyháza) és szentpéteri birtokait vették zálogba, ami ellen 1332 május 10-én Koloni Pető, a Gyanur fiak egyike óvást emelt.

2 A Gatal-nemzetséggel hozták rokoni kapcsolatba egyesek már a XIV. század elején a Gyanur fiakat. A Gyanur fiak, Kézai Simon szerint, idegen nemzetségből származtak. Gyanurt 1251-ben fiával, Boroszlóval együtt Kolon nyitramegyei falu birtokosaként tünteti fel egy oklevél. IV. Béla halála után számos magyar főúrral egyetemben Gyanur fia, Merk (Merkurius) is Ottokár cseh királyhoz pártolt és átadta neki a sopronmegyei róvói várat. Az 1271-i békeszerződés értelmében Ottokár visszaadta a várakat és nem támogatta többé a pártütőket. Merk további sorsáról semmit sem tudunk. Valószínű, hogy idővel ő is visszatért Magyarországba. 1292-ben Merk már aligha élt, mert helyette fia, Jakab, szerepel az iratokban. Gyanur fia, Jakabnak két fia volt, Pető és Miklós. Koloni Petőről Haschendorfer (Hasundorfar) Farkas, Károly Róbert király kedves embere, azt állította, hogy Felcsákán és Szék nevű birtokokat Gyanur fia, Pető a Gatal-nemzetség sarja hűtlenség miatt vesztette el és ezért azokat magának kérte. Koloni Pető, a király egy másik kedvelt emberéhez, Magyar Pálhoz fordult közbenjárásért, aki csakugyan fel is világosította a királyt, hogy Pető nem hűtlensége miatt vesztette el az említett birtokokat, hanem azokat Kőszegi János nádor erőszakkal foglalta el tőle. A király 1327 február 8-án a győri káptalant bízta meg az ügy megvizsgálásával. Ez azután február 17-én azt jelentette, hogy a felsorolt huszonöt sopronmegyei nemes tanúsága szerint Gyanur unokája, Koloni Pető nem tagja a Gatal-nemzetségnek és hogy Kőszegi János csakugyan erőszakos módon ragadta magához az említett birtokokat.

3 1 Anjoukori okmt. I. 19. 1. 2 Nagy, I. 128-129. lk. 3 Nagy, I. 113— 115. lk. — WertneT Mór : A Gatal-nemzetség és a Gyanur fiak. Turul, 1904. 134-138. lk.