Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A Frankpiaknak. és a Gősfalviaknak (Sári Gős leszármazottjainak), valamint a velük közös tőről, Albert és Gottfried jövevény vitézek nemzetségéből származó Széleskútiaknak zálogbirtok ügyeit már az előzők sorári tárgyaltuk és már akkor láttuk, hogy tulajdonképpen nem nemzetséggel, hanem önálló utakon haladó családokkal állunk szemben. A Gősfalviak, akiknek birtokai a Kőszegiek kegyurasága alatt álló Borsmonostor birtokaival csaknem mindenütt érintkeztek, nemcsak magával a monostorral — amint láttuk, — hanem a kegyurakkal is összeütközésbe kerültek. A Kőszegiek ugyanis kétségbevonták, hogy a Gősfalviaknak joguk van Locsmánd, Frankó (ma Répcesarud) és Gyirót birtokához. Ezeken a helyeken ugyanis az apátságnak is voltak birtokaik. A birtokokhoz való jogaik igazolása végett Sári Gős fiai az 1335 augusztus 7-én Druget Vilmos nádor által Sopronban tartott közgyűlésen ez ellen II. Géza és III. István okleveleit felmutatva tiltakoztak. Az ügy azonban az alispán ellenállásának következtében

1 elhúzódott, mert Druget Vilmos nádor rendeletére csak négy év múlva, 1339-ben, iktatta be ezekbe a birtokokba a vasvári káptalan a Gősfalviakat. A beiktatás azonban nem ment simán, mert amint a vasvári káptalan 1339 szeptember 15-én kelt jelentésében olvasható, az Osli-nemzetségből származó Hőflányi János Simon nevű fia, Gős fiainak Frankóba való beiktatása ellen tiltakozott. A két család közötti viszály békés megoldás helyett hatalmaskodássá fajult. Még 1339-ben — amint azt egy 1340 május 22-én Nagymartoni Pál országbíró előtt Visegrádon kiállított oklevélben olvashatjuk, — a Hőflányiak János fiai Beled és Simon, idegen segítséggel megrohanták Frankói Gős fiainak, Jánosnak és Mihálynak, frankói (répcesarudi) kúriáját és ott mintegy száz márkányi kárt okoztak. Gősfalvi (Frankói) János és Mihály csak menekülés útján mentették meg életüket. A hatalmaskodók azonban megölték egyik János nevű szolgájukat, a két földesúr feleségeit és leánytestvéreit cselédeikkel együtt meztelenre vetkőztették, a lakásokat kirabolták és az épületeket felgyújtották. Az ügy elintézését párbajra bízták. A határidő elérkezte előtt azonban Tamás erdélyi vajda, Pál királynéi tárnokmester, István vasi és soproni főispán és főlovászmester, valamint Miklós zalai főispán és Olivér királynéi udvarispán közbelépésére 1

Nagy, I. 134-136. lk.