Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A Gútkeledek soproni birtokai igen távolestek a nemzetségből származó családok Tiszántúl csoportosított birtokaitól és ezért sorsuk sem lehetett más, mint az eredetileg szintén Gút-Keled birtoktesthez tartozó Majádé és talán még több eddig nem ismert sopronié is, hogy a nemzetség, illetve a kebelébe tartozó és onnan kiváló családok megváltak tőle. Tíz esztendővel a soproni birtokok felosztása után 1337-ben Pelbárthidai János, Kozma fia Ivánka fia, akinek az 1327. évi osztozkodáskor Pordány feléről le kellett mondania az Adonyiak javára, a neki jutott kőhídpordányi részt Nagymartoni Pál országbírónak zálogosította el.

1 A következő 1338. évben pedig kétszázötven márkáért ugyanannak eladta.

2 Kevéssel ezután az Adonyiak közül Tamás és István, valamint Pelbárthidai János a dorogi és a megmaradt pordányi birtokrészeket adták el idegeneknek — valószínűleg a Nagymartoniaknak és talán a Dorogiaknak — ami ellen 1342 július 2-án Adony fia Ivánka fiai, Jacsk és Lökös az aradi káptalan előtt tiltakozásukat jelentették be.

3 Ennek azonban legfeljebb csak formai jelentősége volt, mert 1342-ben a Gút-Keled-nemzetségből származó Petbárthidaiak és Adonyiak megszűntek soproni birtokosok lenni. A Gút-Keled-nemzetség sárvármonostori főágának is voltak birtokai Sopron vármegyében. Ezek sorsára azonban csak egy 1300-ban történt osztozkodás alkalmából derül némi fény. Ekkor ugyanis, a Ma/aái-család ősei, László és János, soproni birtokaikon is megosztoztak. Ezek közül László a Majádon, Oszlopon és Megygyesen lévő birtokokat, János pedig Kismartont kapta meg.

4 Kismartontól azonban úgylátszik már igen korán megváltak, a többiek pedig szintén köznemesi családok kezeibe mentek át. 1318ból származó egyik olkevelünk szerint Majádi Miklós bán testvére, néhai István bán, aki a XIII. század második felében élt és mosoni ispán is volt, a Fertő-tava mellett Keics (Keich) és Tard között fekvő Vitézfölde nevű birtokot elfoglalta és Bánfal vának (ma Mosónbánfalva) nevezte el. Ezt a birtokot 1318 május 3-án kelt oklevelében a Temesvárott tartózkodó Károly Róbert király Lampert és Mike 1 Fejér, VIII. 4. 225. 1. 2 Fejér, VIII. 4. 314. 1. 3 Nagy, I. 169-170. lk. 1 Fejér, VIII. 3. 118-120. lk.